Címkék

, ,

Napjainkban újra szó esett a halálbüntetésről. Érdekes lehet végigkísérni, hogy a Tórában hangsúlyosan megjelenő büntetést hogy és miként formálta a halácha. Ezzel párhuzamosan meg kell vizsgáljuk az élet védelmét szolgáló haláchikus forrásokat is.

Mózes Tórájában sok helyen olvasható a halálbüntetés, és annak különféle végrehajtási módozatai. Olvashatunk megkövezésről (Pl: Mózes V. 13/11), megégetésről (Mózes I. 38/24), akasztásról (Mózes V. 21/22). Igaz, ez utóbbi kettő már a kivégzés utáni eljárás a tórai jog szerint. A megkövezés a nép haragjának kifejezéseként szerepel, a megégetés még a tóraadás előtti időszak büntetéseként.

A Misna Szanhedrin traktátus 1. fejezet misnájában áll:

דיני נפשות בעשרים ושלשה

Halálbüntetést csak a huszonhárom tagú bíróság szabhat ki, tárgyalás után.

A Talmud négyféle büntetést ismer (ארבע מתות בית דין): kövezés, égetés, lefejezés, megfojtás. Szanhedrin traktátus 45a lapján áll:

ואהבת לרעך כמוך – ברור לו מיתה יפה

a “szeresd felebarátodat, mert olyan, mint te” parancsa azt jelenti, hogy emberhez méltó halált kell halnia.

Megvizsgálva a talmudi irodalmat, azt látjuk, hogy olyan súlyos szabályokat hoztak a halálbüntetés kiszabására, hogy szinte lehetetlen volt meghozni. Két tanú vallomásának például nem csupán egybehangzónak kellett lennie, de bizonyítani kellett, hogy az elkövetőt figyelmeztették a tett előtt, ezt a figyelmeztetést megértette, és kinyilvánította, hogy a cselekedetet a következmények tudatában hajtja végre. A tettes nem tehetett önmagára nézve terhelő vallomást. Nem fogadtak el közvetett bizonyítékot sem, mint azt a  Szanhedrin traktátus 37b oldalán olvassuk:

תנו רבנן: כיצד מאומד? אומר להן: שמא כך ראיתם: שרץ אחר חבירו לחורבה, ורצתם אחריו, ומצאתם סייף בידו ודמו מטפטף, והרוג מפרפר. אם כך ראיתם – לא ראיתם כלום

Mestereink tanítják: hogyan következtetünk? Így szól (a bíró a tanúkhoz): Láttátok, hogy üldözi őt karddal, és utána futottatok, és láttátok, hogy csöpög a vér a kardról, s az áldozat haldoklik? Ha ennyit láttatok, nem láttatok semmit!

A Misna e témában leghíresebb passzusa így szól (Mákot 1:10):

סנהדרין ההורגת אחד בשבוע נקראת חובלנית רבי אלעזר בן עזריה אומר אחד לשבעים שנה רבי טרפון ורבי עקיבא אומרים אילו היינו בסנהדרין לא נהרג אדם מעולם רבן שמעון בן גמליאל אומר אף הן מרבין שופכי דמים בישראל

Az a Szanhedrin, amelyik hétévente egyszer halálos ítéletet hoz, véreskezűnek neveztetik. Rabbi Elázár ben Ázárja szerint: csak amelyik minden hetven évben egyszer dönt így. Rabbi Tárfon és Rabbi Akíva így szól: ha mi a Szanhedrin tagjai lettünk volna, sosem hoztak volna halálos ítéletet. Rábbán Simon ben Gámliél erre válaszol: Akkor megsokasították volna a vérontást Izraelben.

E misnában már megjelenik a napjainkban is fellelehető véleménykülönbség a halálbüntetést illetően. Rábbán Simon ben Gámliél szavai azt jelentik, hogy a bölcs hitt a halálbüntetés visszatartó erejében. Ugyancsak a Talmud Szanhedrin traktátus 46a lapján áll:

תניא רבי אליעזר בן יעקב אומר: שמעתי שבית דין מכין ועונשין שלא מן התורה, ולא לעבור על דברי תורה, אלא כדי לעשות סייג לתורה. ומעשה באחד שרכב על סוס בשבת בימי יונים. והביאוהו לבית דין וסקלוהו. לא מפני שראוי לכך, אלא שהשעה צריכה לכך

Rabbi Eliezer ben Jáákov mondja: Hallottam, hogy a Bét Din nem mindig hoz Tóra szerinti ítéletet, de sosem azért, hogy megszegjék azt, hanem hogy kerítést készítsenek neki. Történt ugyanis, hogy valaki lovagolt szombaton, a Hasmóneus időkben, ezért Bét Din elé vitték, és megkövezték. Nem azért, mert ez volt a megfelelő büntetés, hanem mert azok az idők így kívánták.

Fentiekből kiviláglik, hogy bármilyen nagyra is tartja a halácha az emberi életet, hozott a Szanhedrin halálos ítéleteket, s nem csupán a bűnök megtorlása végett, hanem, mint az Eliezer ben Jáákov történetéből is látszik, azért is, hogy a népre leselkedő veszélyt elhárítsák.

A halálbüntetés kiszabása történhet rendkívüli körülmények között, amint arra már utaltunk a fentiekben. A Jeruzsálemi Talmud Szanhedrin traktátus 6. fejezet 6. haláchájában áll:

שמונים נשים תלה שמעון בן שטח באשקלון ואין דנין שנים ביום אחד אלא שהשעה צריכה לכן

Nyolcvan (varázsló)asszonyt akasztatott fel Simon ben Setách egy napon Askelonban, pedig két ítéletet sem hoznak egy napon. Az idők azonban ezt kívánták.

Tudnunk kell, hogy Simon ben Setách Alexander Jannáj király sógora volt. A hasmóneus király a szadduceus papságot (és egyúttal bíróságot) támogatta. A szadduceusok elfogadták a Tórát, az írott tant, ám annak szóbeli kiegészítéseit, a tradicionális értelmezéseket már nem. Simon ezzel szemben a judaizmus fősodrának számító farizeusok híve és segítője volt. A farizeusok “visszahelyezése jogaikba” Simon idejében és szándéka szerint rendkívüli cselekedeteket követelt meg.

Ebben azonban, mint azt a Jeruzsálemi Talmud érezteti, ott a visszaélés lehetősége. A halálbüntetést leginkább ellenzők fő érve annak visszafordíthatatlansága. Míg egy téves börtönbüntetést elszenvedőt kárpótolni lehet sokféleképpen, a kivégzettet nem lehet feltámasztani. Ezt már a régi döntnökök is felismerték.

A Második Szentély pusztulása előtt mintegy négy évtizeddel azonban már nem volt halálbüntetési lehetősége a Szanhedrinnek. A Talmud Szanhedrin traktátus 52b lapján áll:

ובאת אל הכהנים הלוים ואל השפט אשר יהיה בימים ההם, בזמן שיש כהן – יש משפט, בזמן שאין כהן – אין משפט

„És elmész a levita papokhoz, és a bíróhoz, aki lesz abban az időben (Mózes V. 17/9)”, ez azt jelenti: mikor van (szolgálattevő) pap, van törvény(hozás), mikor nincs, nincs.  A Szentély pusztulása után teoretikussá válik a kérdés, mivel nincs önálló zsidó állam, ahol a tórai jog lenne az irányadó. A mai Izrael Állam sem ilyen.

Túlmenően a jogilletékességi problematikán, az élet értéke és védelme a fenti kétségek miatt szinte kiszabhatatlanná teszi a halálbüntetést. Mivel a Szanhedrin már nem létezik, így a modern kori decisorok nem fektetnek nagy hangsúlyt e kérdéskörre. Kivégzés helyett az élet védelme kerül előtérbe.

A Tórában (Mózes V. 22/8) olvassuk, hogy az embernek kötelező kerítést építenie a lapos tetejű házára. Ez az emberi élet védelmét szolgáló törvények egyik alapköve. A Rámbám ennek kapcsán kijelenti a Misne Tora Hilchot rocéách usmírát hánefes 11 fejezet 4. haláchájában:

אחד הגג ואחד כל דבר שיש בו סכנה וראוי שיכשל בו אדם וימות

A tető és minden más baleset- és életveszélyes hely egyenértékű. Mindent meg kell tenni tehát, hogy megelőzzük a tragédiát. Mózes III. könyve 25/36-ban áll:

וחי אחיך עמך

És éljen a testvéred veled. E vers az aktív életmentés kötelezettségének alapja. Bölcseink vitatkoztak azon, hogy az életmentőnek kell-e saját életét veszélybe sodorni. A Talmud Bava Mecia 62a lapján áll:

שנים שהיו מהלכין בדרך, וביד אחד מהן קיתון של מים, אם שותין שניהם – מתים, ואם שותה אחד מהן – מגיע לישוב. דרש בן פטורא: מוטב שישתו שניהם וימותו, ואל יראה אחד מהם במיתתו של חבירו. עד שבא רבי עקיבא ולימד: וחי אחיך עמך – חייך קודמים לחיי חבירך

Ketten mennek az úton, s egyiküknél van csak víz. Ha megosztják, mindketten meghalnak, ha egyikük issza meg- túléli. Ben Petúra mondja: Jobb, ha megosztják, és mindketten meghalnak, mintsem az egyik lássa a másik halálát. Rabbi Akiva így szól és tanít: Éljen a testvéred veled- ez azt jelenti, hogy a te életed (ilyen helyzetben) előrébbvaló a társadénál.

Rámbám a Misne Tora Hilchot rocéách usmírát hánefes 1 fejezet 14. haláchájában írja:
כל היכול להציל ולא הציל עובר על לא תעמוד על דם רעך,

Aki megmenthetné társát, de nem teszi, megszegi a Tóra parancsát: „Ne állj tétlenül felebarátod vérénél” (Mózes III. 19/16)! Ebben indirekt módon benne van az is, hogy aki viszont tudja, hogy nem képes a mentőakcióra, nem felelős a társa sorsáért.

Mint látható, az élet védelme első számú prioritás a zsidó etikában, ugyanakkor nem követel emberfeletti tetteket, halálos önfeláldozást, csak figyelmet, empátiát és szoilidaritást.

A Talmud Jóma traktátus 83a lapján hosszas fejtegetést olvashatunk, hogy az Engesztelés napján, mikor tilos enni és inni, a beteget, vagy akár csak azt, aki rosszul van, mivel és hogy szabad etetni. Az eszmefuttatás a következőképpen végződik:

מי שאחזו בולמוס – מאכילין אותו אפילו דברים טמאים, עד שיאורו עיניו.

Aki rosszul van az éhségtől, akár tiltott dolgokkal is szabad etetni, míg nem fénylenek a szemei.

A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 328. fejezet 2. paragrafusában áll:

מי שיש לו חולי של סכנה, מצוה לחלל עליו את השבת; והזריז, הרי זה משובח; והשואל, הרי זה שופך דמים.

Akinek veszélyben lévő betege van, micva érette megszegni a szombatot, s minél előbb, annál dicséretesebb. Ha késlekedik, vért ont.

A zsidó logika szerint, ha az életmentés kötelezettsége felment a szigorú szombati tilalmak alól, akkor hétköznap sokkal inkább kötelező.

Ki dönti el, hogy mi az életveszély?
Rabbi Jicchák Herzog Héchál Jicchák című responzuma Orách Chájjim traktátus 33. fejezetében idézi a Talmud Jóma traktátusát:

אמר שמואל אין הולכין בפקו”נ אחרי הרוב, כלומר שאין הולכין אחר הרוב לחומרא.

Smuél mondja: Az életveszély megítélésénél nem megyünk a többségi vélemény szerint, azaz nem szigorítunk. Ha a legcsekélyebb kétség is felmerül az életet veszélyeztető dolgokat illetően, cselekedni kell. A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 329. fejezet 3. paragrafusában olvasható:

מי שנפלה עליו מפולת, ספק חי ספק מת, ספק הוא שם ספק אינו שם, מפקחין עליו אע”פ שיש בו כמה ספיקות

Ha valakire kövek esnek, és kérdéses, hogy él-e vagy sem, kérdéses hogy ott van-e alatta vagy sem, akkor is menteni kell, ha ez sok kételyt vet fel.

Életet menteni nem csak tettekkel lehet. Az életmentés egyik legfontosabb eszköze a pénz. A talmud Gittin traktátus 45a lapján ez áll:

אין פודין את השבויין יתר על כדי דמיהן

A foglyokat nem lehet többért kiváltani, mint amennyit érnek.

A régi időkben szokás volt (akárcsak sajnos ma is), hogy elraboltak, foglyul ejtettek embereket, hogy váltságdíj ellenében szabadon bocsássák. A Talmud elismeri, hogy életet menteni pénzzel is lehet, hisz a foglyokat, ha nem fizettek értük, kivégezték. Az életük megmentése végett a foglyok értékét az értük kért váltságdíj szabta meg.

A judaizmus egyik legismertebb vonása, hogy tartózkodik a nemzsidó kultuszok szent helyeitől. A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 157. fejezet 3. paragrafusa ennek ellenére így szól:

מי שנתחייב מיתה מותר לברוח לבית עבודת כוכבים ולהציל את עצמו.

Akit halálra ítéltek, bemenekülhet egy nem zsidó templomba, hogy mentse magát.

Az emberi élet felette áll a ritusok különbözőségének, az ideológiai ellentéteknek. Az életveszélyben lévő minden eszközt igénybe vehet, hogy megmeneküljön.

Fentiekben röviden bemutattuk, hogyan viszonyul a halácha a halálbüntetéshez, és ennek kapcsán az emberi élet értékéhez.
A halálbüntetés ellen szóló érvek közül a legfrappánsabb Maimonides, a Rámbám, Széfer Hámicvot c. könyve tiltó parancsolatokat felsoroló része 290. fejezetében áll:

ולזכות אלף חוטאים יותר טוב ונכסף מהרוג זכאי אחד יום אחד

Inkább mentsenek fel ezer bűnöst, semmint megöljenek egy ártatlant.

Advertisements