Címkék

,

Napjaink egyik meghatározó közéleti témája a bevándorlók és menekültek kérdésköre. Érzelmi alapon lehet hallani heves reakciókat minden oldalról. Vizsgáljuk meg, érzelemmentesen, mit is mond a halácha a migrációról.
A haláchikus eszmefuttatás azért is érdekes lehet, mert az elmúlt kétezer évben nagy általánosságban  maguk a zsidók voltak a menekültek és bevándorlók, s nem nekik kellett a haláchát alkalmazni a migrációt illetően. Éppen ezért kevés az olyan forrás, amely a migráció kapcsán rendelkezésünkre áll.
Kiindulópontunk, mint mindig, most is a Tóra. Mózes II. könyve 22. fejezete 20 versében áll:

וגר לא־תונה ולא תלחצנו כי־גרים הייתם בארץ מצרים

Ne sanyargassátok és ne nyomjátok el az idegent, mert idegenek voltatok ti is Egyiptomban.
Majd a 23. fejezet 9. verse így folytatja:

וגר לא תלחץ ואתם ידעתם את־נפש הגר כי־גרים הייתם בארץ מצרים

Ne nyomd el az idegent, hisz ismeritek az idegen lelkét, mert magatok is idegenek voltatok Egyiptom országában.
A Talmud Sábát 31a lapján áll Hillél közismert mondása:

דעלך סני לחברך לא תעביד – זו היא כל התורה כולה

Mit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak- ez a Tóra.
Hillél szavaiból világlik ki, hogy mit jelent a tórai parancs az idegenek elnyomásáról. Úgy kell velük bánni, ahogyan mi szeretnénk, ha velünk bánnának hasonló helyzetben.
Mózes V. könyve 23. fejezete 16. versében ez áll:

לא־תסגיר עבד אל־אדניו אשר־ינצל אליך מעם אדניו

A hozzád menekült rabszolgát ne szolgáltasd vissza az urának.
A Tóra szövege világosan megkülönbözteti a politikai vagy életvédelmi okokból menekülteket és a más okokból bevándorló személyeket. Nem tesz különbséget azonban a velük való bánásmódban.  Ennek oka valószínűleg az, hogy minden ember I.ten képmására teremtetett, és így mindenkit egyforma méltóság illet meg. Noha nem ezen írás szorosan vett tárgya, de hozzá kell fűznünk, hogy a bevándorló/menekült csak akkor számíthat védelemre és megbecsülésre, ha tetteivel és cselekedeteivel nem árt az őt befogadó közösségnek.
Jákov ben Áser a Tur Chosen Mispát traktátus 156. fejezetében kifejti azt az elvet, hogy nem lehet megtiltani egy kereskedőnek, hogy eladja az áruját egy másik város piacán, ha az adott helyen adót fizet. Az adófizetés által ugyanis az adott város közösségének tagjává válik, s így megszerzi a jogokat és a kötelezettségeket is. Ez előképe a gazdasági migrációnak, mely ugyan a helyiekre nézve káros, mégsem lehet elvenni más megélhetését, különösen akkor, ha az illető valamilyen módon (adófizetés formájában akár) kifejezi együvé tartozási szándékát.
A zsidó jog ismeri a letelepedés jogát: חזקת הישוב, bár ez a jog nem jár automatikusan, azt ki kell érdemelni, nem elegendő csupán a helyi adók megfizetése. A korai és későbbi decisorok között élénk vita bontakozik ki a letelepedési jog körül; a vélemények a legszabadabb értelmezéstől egész a helyi uralkodó akaratának megfelelő eljárásig terjednek. Ez utóbbi például a Chátám Szófér véleménye, melyet a Talmud Bava Batra 21b lapjához írott kommentárjában olvashatunk. ma ezt úgy fogalmaznánk meg, hogy minden szuverén országnak jogában áll eldöntenie, kit és hogyan enged be a területére. A letelepedési jog korlátozásának (חרם הישוב) egyik érve, hogy a bevándorlók elveszik a kenyeret a helyiek elől (Mordecháj ben Hillél a Talmud Bava Batra 22a lapjához). Rabbi Mose Isserles, a Remá responsuma 52. részében érdekes érvet hoz fel: a nagy számban a közösségbe érkező, eltérő kultúrájú zsidók veszélyeztetik a helyi közösség már kivívott nyugalmát és megbecsülését. Egyetlen dologban értenek csupán egyet; amennyiben menekültről van szó, kinek az élete veszélyben forog, annak meg kell adni a megfelelő védelmet. Itt újra vissza kell térnünk a menekült személy emberi mivoltának hangsúlyozására. Még ha az adott ember valamilyen bűnt követ el, emberi méltóságát akkor is tiszteletben kell tartani, hiszen –mint említettük- az i.teni képmás hordozója.
Ezt Rabbi Akiva így fogalmazza meg a Misna Ávot traktátus 3. fejezet 14. misnájában:

חביב אדם שנברא בצלם

(I.ten által) szeretett az ember, hiszen a képmására teremtetett.
A Misna Ávot traktárus 4. fejezet 1. misnájában áll:

איזהו מכובד המכבד את הבריות

Kit tisztelnek meg? Aki megadja a tiszteletet mindenkinek.
A zsidó erkölcs és etika alapelve a כבוד הברייות, a teremtmények tisztelete. Nincs megkülönböztetés, mindenkinek kijár az emberi mivoltából fakadó tisztelet.
Ami a menekülteket illeti: a Tóra rendelkezik azokról, akik gondatlanságból embert öltek. Ezek számára menedékvárosokat, asylumokat állítottak fel, ahova menekülhettek, s ott védelemre leltek. Ez is azt mutatja, hogy akinek veszélyben van az élete, de nem követett el olyan bűnt, melyért halálbüntetés jár, azt meg kell védeni.
A Rámbám Misne Torá c. műve Hilchot rocéách usmírát hánefes fejezetének 5. haláchájában kifejti:

וחייבין בית דין לכוין הדרכים לערי מקלט ולתקן אותם ולהרחיבן ומסירין מהן כל מכשול וכל תקלה ואין מניחין בדרך לא תל ולא גיא ולא נהר אלא עושין עליו גשר כדי שלא לעכב את הבורח לשם

A Bét Din köteles rendben tartani a menedékvárosokba vezető utat, …, s eltávolítani róluk minden akadályt…vagy akár hidat építeni rá, hogy az oda menekülőt ne késleltessék.
Maimonides a közösség felelősségét emeli ki, s mindaz, mit a Bét Din kötelességeként említ, e felelősség láthatóvá tétele, kifejezése és kifejeződése.
A Misna pszáchim traktátus 10. fejezet 5. misnájában áll:

בכל דור ודור חייב אדם לראות את עצמו כאילו הוא יצא ממצרים

Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekintenie magára, mintha személyesen jött volna ki Egyiptomból.
Ez a misnai rendelkezés az empátiát, a beleérzőképességet helyezi előtérbe. Az, aki át tudja érezni az elnyomott rabszolga felszabadulásának élményét, sosem fog megalázni másokat.
Rabbi Cy Stenway egy internetes válaszában így ír:
„Hogyan küldhetnénk mi, a zsidó nép, valakit vissza a reménytelenségbe? Ha van is haláchikus forrása az emberek reménytelenségbe és kétségbeesésbe való visszaküldésének, én még nem találtam meg.”

Advertisements