Címkék

, ,

Manapság talán nem annyira elterjedt, de a II. Világháború utáni korban gyakori probléma volt az örökbefogadás. Az örökbefogadott gyermekkel kapcsolatosan sok haláchikus kérdés merül fel, ezek azonban egyrészt teoretikusak, másrészt igen szerteágazóak. Írásunkban csak a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kerestünk választ.

 

 

Örökbefogadás esetén mi a gyermek státusza, honnan tudható, és tudható-e, hogy zsidó? Ha nem, mi a teendő? Miben tér el az ilyen gyermek jogállása a vér szerinti gyerek jogállásától?

A halácha szerint zsidó az, aki zsidó anyától született, vagy betért a zsidóságba. Az előbbi esetén semmi tennivaló nincs, a gyerek zsidó. A nem zsidó anya gyermeke hosszas procedúrán kel keresztülessen, a fiút körül kell metélni, s bármely nembeli gyermeknek el kell mennie a mikvébe, a rituális fürdőbe. Csak a rituális alámerülést követően válik zsidóvá az illető. A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 266. fejezet egésze foglalkozik a nem zsidók betérésével. A 7. paragrafus pedig kifejezetten a kiskorú betérítését írja le, azzal a megjegyzéssel, hogy jó várni a gyermek nagykorúságáig.

Moshe Feinstein Igrot Moshe c. responzuma Jore Déá traktátus II. kötet 126. fejezetében úgy fogalmaz, hogy amennyiben a gyermek édesszülei nem ismertek, és a közvetítők nem szombattartók, úgy nem lehetünk bizonyosak a gyermek zsidó származásában, és úgy kell kezelni, mint nem zsidót. Megjegyzendő, hogy ugyanő a Jore Déá traktátus III. kötet 104. fejezetében leírja, hogy amennyiben a többségi társadalom nem zsidó, úgy a különböző tiltott viszonyokból való származás lehetősége elenyésző, s a gyermeket nem zsidóként kell kezelni.

Menasse Klein Misne Háláchot c. munkája 10. fejezetének 205. paragrafusában hosszas fejtegetés után ugyancsak arra a konklúzióra jut, hogy az ismeretlen szülők gyermekét nem zsidóként kell kezelni. Írásában kitér a törvénytelen gyermek jogállására is, de ezt, mint a nem zsidó többségi társadalomban élő zsidók szempontjából elhanyagolható eshetőséget, nem veszi számításba. Mindkét decizor megegyezik abban, hogy a gyermek saját gyermekként tekintendő minden egyéb vonatkozásban.

Milyen nevet kell adni a gyereknek?

 Tudvalévő, hogy a zsidó gyerekek neve -mint egykor a magyar nevek is- így szól: X, fia Y-nak. Jelen esetben nem tudjuk, kinek a fia, milyen nevet kaphat tehát a gyermek?

Jicchák Jáákov Weiss Minchát Jicchák című műve I. kötet 136. fejezetében úgy foglal állást, hogy a nem zsidó szülőktől származó gyermek neve természetesen X, Ábrahám ősapánk fia. Moshe Feinstein Igrot Moshe c. könyve Jore Déá traktátus I. kötet 161. paragrafusában azonban azt írja, hogy amennyiben a gyermeket körülmetélése után nem túl sokkal elviszik majd a mikvébe, akkor megkaphatja a nevelőapja nevét, így: X, fia Y-nak. Leánygyermek esetében ugyanez a teendő, amikor már kissé nagyobb, el kell vinni a rituális fürdőbe, s úgy kaphat nevet.

A fiúgyermek csecsemő esetében ekkor rögtön szembe kerülünk egy komoly kérdéssel: vajon kell-e pidján hábént, fiúgyemek kiváltását végezni, avagy nem?

Jekutiel Jehuda Halberstam Divré Jöciv c. műve Jore Déá traktátus 199. fejezetében levezeti, hogy noha az apa kötelessége a gyermek kiváltása, ez esetben azonban ki kell használni a Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 305. fejezet 15. paragrafusában álló törvényt, mely szerint, ha az atya nem teszi meg, úgy a gyermeknek azt kell nagykorúvá váltakor megtennie.

Érzékeny kérdés az örökbefogadott gyermek örökösi státusza.

 A halácha szigorúbban ítél, mint azt gondolnánk. A Misne Háláchot 12. fejezet 282. paragrafusában áll a tórai hivatkozás, az alap, Mózes IV. 27/8: “Izrael fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és nincs fia, akkor adjátok örökségét az leányának.” Így kezdődik az öröklési rend leírása. A vége, hogy amennyiben nincs közeli rokon örökös, akkor a tágabb család örököl. Erre hivatkozással Menásse Klein úgy ítél, hogy az örökbefogadott gyermek a szülő halála után nem örökölhet. Ő maga azonban felkínál egy, haláchikusan és erkölcsileg egyaránt létező opciót: az írásos végrendeletet.

Advertisements