Kérdés érkezett, mely elvált szülők esetén a gyermek felügyeleti jogára vonatkozott. A konkrét kérdés az, hogy amennyiben az anya a gyermek gondviselője, mik az elvált apa gyermekéhez fűződő jogai és kötelezettségei?

Először is értelmeznünk kell a jogok és kötelességek zsidó filozófiai megközelítését.

A zsidó felfogás szerint a jogok egyúttal kötelezettséget is jelentenek, mint például: minden felnőtt zsidó férfinak joga van imaszíjat felölteni. E jog gyakorlása egyúttal kötelezettséget is ró reá.

Az Áruch Hásulchán Even Háézer traktátus Hilchot prijá urvijá fejezetének első pontjában kimondja:

ומצוה לגבי חובה רשות קרי לה

A micva a kötelezettség tekintetében lehetőségnek neveztetik.

Azaz a lehetőség szó mintegy kötelezettségként értendő. Számtalan egyéb példát tudnánk felsorolni, mely ezen állításunkat alátámasztja. Jelen esetbej ez az egy is elegendő.

A Sulchán Áruch, a zsidóság legfőbb törvénykódexe az Even Háézer traktátus 71. paragrafus 1. bekezdésében így ír:

חייב אדם לזון בניו ובנותיו עד שיהיו בני שש, אפילו יש להם נכסים שנפלו להם מבית אבי אמם ומשם ואילך, זנן כתקנת חכמים עד שיגדלו

Az ember köteles eltartani a gyerekeit, egészen hatéves korukig, még akkor is, ha az anyai oldalról van más jövedelmük. Hatéves kor fölött a bölcsek rendelkezése szerint kell eltartania őket, míg nagykorúak nem lesznek.

A szöveg két kérdést is felvet: Mi a nagykorúság alsó határa, és kik ezek a bölcsek?

Az első kérdésre: mi a nagykorúság határa, a válasz viszonylag könnyen megadható.

A Misna Ávot traktátus 5. fejezet 21. misnájában Jehuda ben Téma szavait olvassuk:

בן חמש שנים למקרא בן עשר למשנה בן שלש עשרה למצות בן חמש עשרה לתלמוד בן שמונה עשרה לחופה

Ötévesen megérett a Szentírásra, tízévesen a Misnára, tizánhárom éves korában a micvák megtartására, és tizennyolc esztendősen a házasságra.

Két értelmezést is adhatunk e szavak nyomán. A micvák megtartására csak felnőtt férfi kötelezhető, így a Misna szavaiból a felnőttkor –s a nagykorúság- küszöbe a tizenhárom esztendő. Alkalmazkodva azonban a bennünket körülvevő világhoz, az általánosan elfogadott elv, hogy a fiúgyermek csak vallási értelemben válik nagykorúvá tizenhárom évesen, a felnőttkort azonban csupán tizennyolcadik esztendejét betöltve éri el.

A második kérdés sem megkerülhető: kik ezek a bölcsek?

Zsidó szóhasználat szerint „bölcsek” névvel illetjük mindazokat a múltban élt tudós rabbikat, akik máig érvényes rendeleteket alkottak.

A talán legtekintélyesebb ezek közül a törvényrendszerező és –alkotó Rabbi Mose ben Majmun, Maimonides, a Rámbám. Misne Torá c. művének Hilchot Isut fejezete 21. rész 17. haláchájában így ír:

אם רצת המגורשת שיהיה בנה אצלה אין מפרישין אותו ממנה עד שיהיה בן שש שנים גמורות אלא כופין את אביו ונותן לו מזונות והוא אצל אמו, ואחר שש שנים יש לאב לומר אם הוא אצלי אתן לו מזונות ואם הוא אצל אמו איני נותן לו כלום, והבת אצל אמה לעולם ואפילו לאחר שש.

Ha az elvált asszony magánál akarja tartani a fiát, nem adják át annak nevelési jogát az apának, hanem az elvált férjet akár kényszerrel is kötelezik az eltartásra, míg a gyermek nem tölti be a hatodik életévét. Hat éves kora után az apa mondhatja azt, hogy csak akkor tartja el tovább a gyerekét, ha az nála van. Leánygyermek akár hatéves kora után is az anyjánál maradhat, akár mindörökre.

A fiúgyermekre vonatkozó kitétel a kommentárok szerint a gyermek vallási nevelése miatt nyert Rámbámnál polgárjogot. Az apa köteles megítélni, hogy gyermeke megfelelő zsidó képzést kap-e, s amennyiben nem, úgy a gyermek nevelése érdekében akár e feltételhez is kötheti a további eltartást.

Rabbi Eliezer Jehuda Waldenberg a Cic Eliezer c. műve 17. fejezet 50. pontjában hosszas fejtegetés után a következő konklúzióra jut a Rámbám szavait illetően:

דין תורה הא הרי הוא לראות בעיקר מה טובת הקטנים והקטנות ברוחניות ובגשמיות דורשת בזה, וכשנוכחים לדעת שטובת הבן דורשת להיות אצל האב אפי’ בפחות מבן שש, או להיפך שטובתו דורשת להמשיך אצל אמו אפילו למעלה מבן שש עושים ופוסקים בכזאת, וכן בבת אם טובתה דורשת להיות אצל האב עושים בכזאת

A tórai törvénykezés célja, hogy azt tegyék, ami a legjobb a gyermekeknek. Ha a fiúnak jobb az apjánál, akkor vigye el akár hatéves kora előtt, ha pedig az anyjánál jobb neki, maradjon ott e kor elérése után is. Leánygyermeknél hasonló elv szerint kell döntenünk.

A decisor tehát nem ragaszkodik a Rámbám (és egyébként a Sulchán Áruch) rendelkezésének vak betartásához, árnyalja a képet, s a körülmények tüzetes vizsgálata szerint dönt, a gyermek érdekeit tartva szem előtt.

Az eltartás szó: מזונות, élelmet jelent. Tágabb értelemben azonban minden, a gyermek fejlődéséhez szükséges eszközt értünk alatta, így a ruhát (erre Rámbám is utal), az anyagi és szellemi javakat egyaránt. Erre jó példát találunk a Misna Ávot traktátusa 3. fejezet 17. misnájában, Rabbi Elázár ben Ázárjá mondja:

אם אין קמח אין תורה אם אין תורה אין קמח

Ha nincs liszt, nincs Tóra, és ha nincs Tóra, nincs liszt.

A misnai bölcs egyenlőségjelet tesz a fizikai és a szellemi táplálék közé. Rabbi Matitjáhu Hájichári hozzátesz egy gondolatot:

וזכות התורה והעיון יישירו אל שיהיה לאדם די צרכיו

A Tóra (megtartásának) érdemeként adja meg az Ö.való az embernek a szükségleteit.

Rabbi Matitjáhu szavaiból kiviláglik, hogy a szellemi táplálék feltétele a fizikainak. Sőt, azt állítja, hogy a Tóra (s általa a rabbinikus irodalom egésze) elsajátítása és művelése nyomán adatik meg az embernek fizikai szükséglete.

Ben Zóma a Misna Ávot traktátus 4. fejezet 1. misnájában így fogalmaz:

איזהו עשיר השמח בחלקו

Ki az igazán gazdag? Aki megelégszik azzal, amije van.

A fizikai szükségletek kielégítése a misnai bölcs szerint csupán feltételei annak, hogy a szellemi gazdagság, az igazi gazdagság birtokába kerüljünk. Az igazi érték a szellemi erő, s nem a fizikai jólét.

Összefoglalva: a Sulchán Áruch és a rabbinikus irodalom az apa kötelességeként, egyúttal jogaként említi az eltartást, mely a rabbinikus tekintélyek szerint anyagi és szellemi eltartást jelent. Az apának gondoskodnia kell a gyermekéről akkor is, ha nem az ő gondnoksága alatt áll. Lehetősége szerint meg kell adnia úgy az élemet, ruhát s egyéb anyagi javakat, mint gondoskodnia zsidó neveléséről, akármelyik fél neveli is életvitelszerűen a gyermeket.

 

 

 

Reklámok