A korrupció –gondolnánk- mai világunk elterjedt betegsége. A halácha azonban már a mózesi kortól kezdve ismeri e problémát, és eligazít, hogy miként is kell gondolkodnunk róla.

Mózes V. Könyve 16. fejezet 19. versében a következő áll:

לא־תטה משפט לא תכיר פנים ולא־תקח שחד כי השחד יעור עיני חכמים ויסלף דברי צדיקם

“El ne ferdítsd az ítéletet; ne nézd a peres fél személyét, ne fogadj el megvesztegetést; mert az megvakítja a bölcsek szemeit, és megmásítja még az igazak beszédét is.”

A Tóra világosan beszél. Mai szemmel nézve is mély bölcsességgel szól a korrupció hatásáról.

Erre a bibliai versre alapozva jelenti ki a Sulchán Áruch a Chósen Mispát traktátus 9. fejezete 1. paragrafusában, hogy:

מאוד מאוד צריך הדיין ליזהר שלא ליקח שוחד

Nagyon-nagyon kell vigyáznia a bírónak, hogy ne fogadjon el megvesztegetést.

A Talmud Bávli Sábát traktátus 10a lapján olvassuk:

כל דיין שדן דין אמת לאמיתו אפילו שעה אחת – מעלה עליו הכתוב כאילו נעשה שותף להקדוש ברוך הוא במעשה בראשית

Minden bíró, aki igazsággal ítéli meg felebarátját, akárcsak egyszer is, olybá vétetik, mintha társa lenne a Teremtőnek a teremtés munkájában.

A Talmud ezzel kimondja, hogy a világ alapja az igazság és az igazságosság. A megvesztegetés ezt az igazságosságot hivatott felfordítani.

A megvesztegetést kérő (amennyiben például állami vagy magánszférai előnyszerzés érdekében történik) tulajdonképpen nem tesz mást, mint valakit haszon ígéretével nem mindig egyértelműen törvénysértésre késztet. Ez esetben egy másik tórai tilalmat hág át a megvesztegetést kérő.

Mózes III. Könyve 19. fejezet 14. versében áll:

לפני עור לא תתן מכשל

Ne vess gáncsot a vaknak. Ez pedig bölcseink egybehangzó véleménye szerint azt jelenti, hogy nem szabad más jóhiszeműségével tudatlanságával vagy kiszolgáltatottságával visszaélni. Jelen esetben a megvesztegetést kérő a hozzá forduló bizalmát, jóhiszeműségét használja fel saját előnyére.

A tárgyhoz tartozik a következő okfejtés is:

A Rámbám Hilchot Szánhedrin 23. fejezet 3. paragrafusában kimondja:

לא שחד ממון בלבד אלא אפילו שחד דברים

Nem csupán pénzzel, szavakkal is meg lehet vesztegetni.

A Rámbám példákat is hoz, hogy az indirekt tettek is megvesztegetésnek minősülnek. Egyik példája, hogy egy bírónak valaki leporolta a köntösét. A kor becsületességére jellemző, hogy e gesztus csupán udvariasság, ám mikor az illető később egy ügyben e bíró elé került, a bíró elfogultságra hivatkozva nem vállalta a bíráskodást.

Mi a megvesztegetés következménye?

A Talmud Mákot traktátus 16a szerint korbácsolás.

Ma már e büntetés elképzelhetetlen. Így volt ez már a Talmud idejében is, ezért más büntetési tételek felé fordultak.

A Talmud Bává Bátrá traktátus 9b lapján áll:

א”ר יצחק: כל דיין שנוטל שחד – מביא חמה עזה לעולם

Rabbi Jicchák mondta: A megvesztegetést elfogadó bíró I.ten hatalmas haragját hozza a világra.

I.ten haragjának nyilvánvalóvá válása már a Talmud utáni korban is túl általános volt. A Sulchán Áruch (ibid.) kifejti, hogy a pénzt elfogadó bírónak vissza kell azt adnia, és ítéletei érvénytelenek. A Toszáfot a Talmud Kiddusin 58b helyéhez kimondja, hogy ez egyfajta pénzbüntetést jelent.

Összefoglalva:

A megvesztegetést kérő egyértelműen több tórai tilalmat hág át, a megvesztegető pedig ugyancsak vétkes a Tóra törvényeinek semmibe vételében. Ennek konzekvenciái (mivel a megvesztegetés szükségképpen anyagi természetű) az égi bíróság ítéletén túl anyagi természetűek kell, hogy legyenek, akár büntetés, akár pedig mintegy kártérítés formájában.