A Margit-hídnál talált, esetlegesen nem zsidó holtak csontjainak zsidó temetőben való eltemetésének kérdésére a MAZSIHISZ Bét Dinje egy rövidebb választ adott, e válasz itt olvasható: http://www.mazsihisz.hu/2016/02/20/downloads/rabbinikus%C3%A1ll%C3%A1sfoglal%C3%A1s_02_20.pdf.

Most kicsit alaposabban járjuk körül e tárgyat.

Első lépésben vizsgáljuk meg, hogy általánosságban kötelesek vagyunk-e eltemetni a halottakat.

Az első említés a halottak eltemetéséről Mózes I. Könyve 23. fejezet 4. versében történik. Ábrahám így szól a hettita Efronhoz:

גר ותושב אנכי עמכם תנו לי אחזת קבר עמכם ואקברה מתי מלפני

Idegen bentlakó vagyok közöttetek, adjatok nekem sírhelyet közöttetek, hogy eltemethessem halottamat.

Mondhatnánk, hogy egyedi esetről van szó, ám később látjuk, hogy a pátriárkák és feleségeik mind az Ábrahám által vásárolt sírboltba temetkeznek, sőt, Jákob Ráchel halála után nem késlekedik, őt a Betlehembe vezető úton temeti el.

Az általános temetési kötelezettségre Mózes V. könyve 21. fejezet 23. verse vonatkozik:

לא תלין נבלתו על העץ כי קבור תקברנו ביום ההוא

/A felakasztottat/ ne hagyd éjszakára a fán, még aznap temesd el. Két általános szabályt vonhatunk le e versből:

a., A halottat el kell temetni

b., Nem szabad késlekedni.

Ám honnan tudható, hogy ez általános kötelezettség, és nem csak a kivégzettekre vonatkozik? A Talmud Szánhedrin traktátus 46b lapján áll:

אמר רבי יוחנן משום רבי שמעון בן יוחי: רמז לקבורה מן התורה מניין – תלמוד לומר כי קבור תקברנו מכאן רמז לקבורה מן התורה

Rabbi Jochánán mondta Rabbi Simon ben Jocháj nevében: Honnan tudjuk, hogy a Tóra rendelkezik a kötelező temetésről? Mert így áll az Írásban: „temesd el”, ez a tórai rendelkezés a temetésre.

Még egy utolsó tórai érv a temetés mellett: Mózest maga az Ö.való temeti el. Mózes V. Könyve 34. fejezet 5-6. versében áll:

וימת שם משה עבד יקוק בארץ מואב על פי יקוק

ויקבר אתו בגי בארץ מואב מול בית פעור ולא ידע איש את קברתו עד היום הזה

És meghalt ott Mózes, I.ten szolgája, Moáb földjén, I.ten szája által. És eltemette őt /I.ten/ a völgyben, Moáb földjén, Bét Peorral szemben, és a mai napig nem ismeri senki /Mózes/ sírjának helyét.

Most azt vizsgáljuk meg, hogy a temetésnek mi módon kell zajlania.

Erre világos kijelentést tesz a Tóra. Mózes I. Könyve 3. fejezet 19. versében áll:

בזעת אפיך תאכל לחם עד שובך אל האדמה כי ממנה לקחת כי עפר אתה ואל עפר תשוב

Arcod verítékével eszed kenyered, míg vissza nem térsz a fölbe, hisz onnan vétettél; mert porból lettél és porrá leszel.

A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 372. fejezet 1 paragrafusában áll:

הנותן מתו בארון ולא קברו בקרקע, עובר משום מלין את המת. ואם נתנו בארון וקברו בקרקע, אינו עובר עליו, ומכל מקום יפה לקברו בקרקע ממש, אפילו בח”ל

Aki koporsóba teszi a halottját, de nem helyezi földbe, áthágja a „ne hagyd éjszakára a fán” parancsát, aki koporsóba teszi, és földbe temeti, nem hágja át. Mindenesetre szép dolog a földbe temetni /koporsó nélkül/, még Izrael földjén kívül is.

A temetés fontosságát és mindenekfeletti sürgősségét jelzi a Rámbám Misne Torá Hilchot Ével traktátus 14. fejezet 10. haláchájában:

מת אחד בעיר, כל בני העיר אסורין בעשיית מלאכה עד שיקברוהו, ואם יש לו מי שיתעסק בצרכיו מותרין

Ha valaki meghal a városban, a temetéséig nem szabad senkinek sem a munkáját végeznie, míg el nem temették. Ha van, aki /csak és kizárólag/ a halottal foglalkozik, szabad /a többieknek/ dolgozni.

Vizsgálódásunk következő állomása, a zsidó temető kérdésköre.

Már az ősidőktől fogva elkülönítették a zsidók a halottaikat a nemzsidó halottaktól. Ezen elkülönítés része volt a saját temető fenntartása. Erre számtalan forrás utal:

1., Eliezer Jehuda Waldenburg Cic Eliezer c. könyvnek 16. fejezet 36. paragrafusában írja:

בכל תפוצות ישראל מעולם הי’ להם לבני ישראל בית קברות מיוחד

Izrael minden diaszpórájában mindig is volt elkülönített zsidó temető.

2., Jechiél Jákov Weinberg Szöridé És c. könyve II. kötet 104. fejezetében írja:

שבבית עלמין של נכרים זה קבורים כמה ישראלים שנקברו שם קודם שעשו בית קברות מיוחד לישראלים

…E nemzsidó temetőben eltemettek néhány zsidót, mielőtt létrehoztak volna egy külön zsidó temetőt.

Értelemszerűen zsidót a zsidó temetőbe kell eltemetni. Kérdés, hogy van-e a rabbinikus irodalomban forrása az elkülönülésnek?

A Talmud Bávli Bráchot traktátus 58b lapján áll:

תנו רבנן: הרואה קברי ישראל אומר: ברוך אשר יצר אתכם בדין וזן אתכם בדין, וכלכל אתכם בדין, ואסף אתכם בדין, ועתיד להקימכם בדין

Tanították Mestereink: aki zsidó sírokat lát, ezt kell mondania: Áldott, aki megalkotott benneteket az ítéletben, ellátott és táplált benneteket az ítéletben, begyűjtött benneteket az ítéletben, s majd feltámaszt titeket az ítéletben!

A Talmud Jerusálmi Gittin traktátus 5. fejezet 47. oldalán áll:

עיר שיש בה גוים וישראל מעמידין גבאי גוים וגבאי ישר’ וגובין משל גוים ומשל ישראל ומפרנסין עניי גוים ועניי ישראל ומבקרין חולי גוי’ וחולי ישראל וקוברין מיתי גוים ומיתי ישראל ומנחמין אבילי גוים ואבילי ישר’ ומכבסין כלי גוים וכלי ישראל מפני דרכי שלום

Olyan városban, ahol együtt élnek zsidók és nemzsidók…támogatják a nemzsidó és a zsidó szegényeket…eltemetik a nemzsidó és a zsidó holtakat…a békesség végett

Fentiekből világosan látható, hogy már a talmudi időkben (időszámításunk előtt, és a korai századokban) elkülönültek egymástól a zsidó és a nemzsidó temtkezési helyek.

Másfajta elkülönítésnek is van jele a rabbinikus irodalomban. A zsidó halottak közötti különbségtételről is ír a Misna. Szanhedrin traktátus 6. fejezet 5. misnájában áll:

ולא היו קוברין אותו בקברות אבותיו אלא שתי בתי קברות היו מתוקנין לבית דין אחת לנהרגין ולנחנקין ואחת לנסקלין ולנשרפין

…és nem temetik el (a Bét Din ítélete alapján kivégzettet) ősei sírjába, hanem két termetőt létesítenek, egyet azoknak, akiket a Bét Din elítélt…

Erre alapozva jelenti ki a Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 372. fejezet 5. paragrafusában:

אין קוברין רשע אצל צדיק, אפילו רשע חמור אצל רשע קל

Nem temetik el a gonoszt az igaz mellé, még a végletesen elvetemültet sem a vétkes mellé

Következő kérédsünk: eltemethető-e nem zsidó a zsidó temetőbe? A válasz általánosságban az, hogy nem. A Talmud Bávli Gittin traktátus 61a lapján áll:

וקוברין מתי נכרים עם מתי ישראל, מפני דרכי שלום

… és eltemetik a nemzsidó halottakat a zsidó halottakkal együtt a békesség végett.

Rási kommentárjában egyértelművé teszi a „zsidó halottakkal” kitételt:

לא בקברי ישראל אלא מתעסקין בהם אם מצאום הרוגים עם ישראל

/Arról szól e szöveg, hogy/ Nem a zsidó temetőbe /temetik őket/, hanem, hogy foglalkoznak velük, ha meggyilkolva találják őket a zsidókkal együtt.

A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 377. fejezet 1. paragrafusa így szól:

קוברים מתי עובדי כוכבים ומנחמים אבליהם, מפני דרכי שלום

Eltemetik a nemzsidó halottakat, és vigasztalják gyászolóikat a békesség végett.

Itt már a „zsidó halottakkal együtt” kitétel hiányzik, láthatólag elfogadva Rási döntését.

Maimonides Misne Tora c. könyve Hilchot Mláchim traktátus 10. fejezet 12. haláchájában így ír:

אפילו העכו”ם צוו חכמים לבקר חוליהם, ולקבור מתיהם עם מתי ישראל, ולפרנס ענייהם בכלל עניי ישראל, מפני דרכי שלום

A nemzsidókra vonatkozólag elrendelték a Bölcsek, hogy látogassuk a betegeiket, temessük el halottaikat a zsidókkal együtt, támogassuk a szegényeiket a zsidókkal együtt a békesség végett.

A Rámbám szövegéből megengedhetőnek tűnik az együttes temetés, hiszen nem veszi figyelembe Rási döntvényét írásában.

David Cvi Hoffmann a Möláméd LöHoil c. responsuma II. kötet 127. fejezetében így ír:

דבר ידוע שאין קוברין נכרי אצל ישראל, דהא בכל תפוצות ישראל מעולם היה להם לבני ישראל בית הקברות מיוחד

Köztudott, hogy a nemzsidókat nem temetik a zsidók mellé, hiszen minden zsidó diaszpórában mindig is volt külön temetőjük a zsidóknak.

Jelen esetben azonban felkelti figyelmünket Rási döntésének egy szegmense, mely a Margit-hídnál talált, a Dunába lőtt emberek kapcsán félreérthetetlen: „ha meggyilkolva találják őket”. A Dunába lőtt zsidókat kétségtelenül meggyilkolták. Az ő csontjaikhoz keveredett más halottak csontjai a kérdéses zsidó, vagy nemzsidó csontok. Ezeket az esetlegesen nemzsidó halottakat a meggyilkoltakkal együtt találták meg.

Erre az eshetőségre vonatkozik Joel Sirkes, a Bach kommentárja a Tur Jore Déa 151. fejezetéhez:

דאם מצאם הרוגים עם ישראל יכול לקבור מתיהם בקברי ישראל ואף על גב דאין ספק שאין קוברין גוי אצל ישראל דאפילו ישראל רשע אין קוברין אצל צדיק כל שכן גוי אצל ישראל וכדכתב הר”ן סוף פרק הניזקין מכל מקום יכול הוא לקבור מתי גוים עם מתי ישראל בחצר אחד מפני דרכי שלום

…ha meggyilkolva találják őket zsidó halottakkal együtt, eltemethetők a nemzsidó holtak a zsidó temetőbe, annak ellenére, hogy kétségtelen: nem temetnek nemzsidót a zsidó temetőbe, nem temetnek bűnös zsidót az igaz mellé, nemzsidót a zsidó mellé, ám ez esetben eltemethető a nem zsidó a zsidóval egy temetőbe.

A modern kor kommentátorai (mivel a vegyesházasságok sajnálatos módon elterjedtek) felkészülve az új kihívásokra, megvizsgálták a lehetőségét a nemzsidók zsidó temetőben való eltemetésének.

Moshe Feinstein Igrot Moshe c. responzuma Jore Déá II. kötet 149. fejezetében írja egy, a zsidóságba betérni szándékozóról, aki körülmetélkedett, de a rituális fürdőben való alámerülés előtt elhunyt, és a zsidó temetőben szeretnék eltemetni:

הנה הא פשוט שבלא טבילה אף שכבר מל אינו גר וממילא אין לקברו בקבורת ישראל. אבל איני רואה חיוב על הרבנים להלחם בזה באם אינם רוצים לשמוע להוראת הרבנים ומזלזלין בעצמם ורוצים לקברו בקבורת משפחה שלהם בידעם שמדינא הוא עדיין נכרי מצד קלותם ורשעתם, רק שיש למחות שלא יקברוהו סמוך להמתים שכבר נקברו שם אלא בהרחקה של ד’ אמות

Nem kérdés, hogy az alámerülés nélkül, még ha körülmetélkedett is, nem számít zsidónak, s így nem lehetne eltemetni a zsidó temetőben. Mégsem látom a rabbikra nézve kötelezőnek, hogy küzdjenek ez ellen… csak figyeljenek arra, hogy az új sír a már meglévőktől legalább négy könyök (mintegy két -két és fél méter) távolságra legyen.

Moshe Feinstein döntvényét mintegy megerősíti, és új szempontot ad hozzá Slomo Goren, az izraeli hadsereg első katonai főrabbija, aki úgy döntött, hogy egy, a Függetlenségi Háborúban elesett brit katonát el lehet temetni a zsidó katonai temetőbe, mert Izrael népéért adta az életét. /Idézi Eliad Avruch és Lilach Ben Cvi Kvurát chállálé Cáhál seénám jehudim ál pi háháláchá c. dolgozatában, http://izs.org.il/papers/BurialSoldiers.pdf/ Slomo Goren indoklásából kiviláglik, hogy temetés szempontjából más elbírálás alá esik az a nemzsidó, akit a zsidó néppel való szolidaritásáért gyilkolnak meg. Esetünkben ez az elv a Dunába lőtt nemzsidó házastársra vagy a zsidókat bújtató nemzsidókra is vonatkoztatható.

Magáénak vallja ugyancsak Mose Feinstein véleményét Jiszráél Weisz, egykori izraeli katonai főrabbi, aki egy interjújában elmondta, hogy Mordecháj Élijáhu rabbival együtt döntött, hogy Slomo Goren elve vonatkozik arra a katonára is, aki elkezdte a zsidó vallásba való betérési folyamatot is . /Idézi Eliad Avruch és Lilach Ben Cvi Kvurát chállálé Cáhál seénám jehudim ál pi háháláchá c. dolgozatában, http://izs.org.il/papers/BurialSoldiers.pdf/.

David Golinkin Izrael államra vonatkozólag vizsgálta a kérdést, és responzumában (http://www.responsafortoday.com/vol6/2_7.pdf) több lehetséges megoldást vázol fel, de minden esetben kiemeli, hogy a nemzsidó halottat a zsidó temetőn belül láthatóan el kell különíteni, mintegy külön temetőrészt létrehozva.

Rabbi Myron Geller Peaceful paths c. responsumában (www.rabbinicalassembly.org/sites/default/files/public/halakhah/teshuvot/19912000/geller_peaceful.pdf) azt írja, hogy egy olyan tömegkatasztrófa (pl: terrortámadás) esetén, mikor a zsidó és nem zsidó testrészek úgy összekeveredtek, hogy nem lehet identifikálni őket, a testrészek eltemethetők a zsidó temetőben.

Nem lehet kérdéses, hogy a Soá alatt történt gyilkosságok tömeges katasztrófának minősíthetőek.

Összefoglalva: Általánosságban kijelenthető, hogy nem temetnek el zsidó temetőbe nem zsidó halottakat. A történelem által előidézett különleges élethelyzetekre azonban különleges szabályok vonatkoznak. A bölcs decisorok megadták a lehetőséget, hogy az erőszakos halált haltak esetében, vagy egészen ritka élethelyzetekben kivételt tehessünk, s a nemzsidó halottak a zsidó halottakkal együtt nyugodjanak a zsidó temetőben.

Reklámok