Nagyon sok helyen -mivel építésük óta már több évtized eltelt- a mártíremlékművek felújításra szorulnak. Ezek között vannak olyanok, melyekre nem felvésték a neveket, hanem táblákra írták, és ráerősítették az emlékműre. E táblák közül van, amelyet nem lehet felújítani, annyira tönkrementek az évek során. Mi legyen ezek sorsa?

Az emléktáblák a halácha szempontjából történő vizsgálata során először arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy vajon sírkőnek minősülnek-e.

A Tórában (Mózes I. 35/20) szerepel:

ויצב יעקב מצבה על קברתה הוא מצבת קברת רחל עד היום

Jákob emlékkövet állított Ráchel sírja fölé, ez Ráchel sírjának emlékköve a mai napig.

Innen datálódik a szokás, hogy az elhunytak emlékét a sírjuk fölé helyezett kővel örökítik meg.

Szerte a világban elfogadott, hogy a templomokban, imaházakban táblákat állítanak az elhunytak emlékét megörökítendő. Azok táblái, akiknek van sírjuk, valóban csak emléktáblának minősülnek.

Itt jegyezzük meg, hogy az esetleges olyan táblák, melyekhez fizikai sír tartozik, az előbbiek és a későbbiek alapján egyaránt áthelyezendők a sírra.

A Soában elpusztítottaknak sokszor az emlékművön lévő tábla az egyetlen mementójuk, az egyetlen, örök bizonyítéka létüknek. Mint Jákob esetében látjuk, a kő célja az elhunyt emlékének megőrzése. E táblák épp e célt szolgálják, s mivel fizikai sír nincs, így mondhatjuk, hogy a falon lévő táblák sírkőnek minősülnek.

A továbbiakban tehát a sírköveknek megfelelő bánásmód vonatkozik az emléktáblákra.

Itt is két esetet kell megkülönböztetnünk.

A javítható és visszahelyezhető táblák esete világos és könnyen megválaszolható. Mivel itt csupán az írás javításáról van szó, a táblák eltávolítása ideiglenes, és csak arra kell vigyázni, hogy ugyanannyi és ugyanaz a névsor kerüljön vissza, mert nem szabad az emlékeket csökkenteni.

Az eltávolított, és nem javítható kövekre, valamint a mártírok emlékére állított táblák esetére a Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 364. fejezet 1. pontja vonatkozik:

 קבר של בנין, אסור בהנאה

 A sírra épített kőből tilos hasznot húzni.

Ovadja Joszéf a Jábiá Omer c. munkája VII. kötetének a Jajre Déó traktátus 37. fejezetében a Rásbára hivatkozva írja:

וכבר הבאנו לעיל תשובת הרשב”א (סי’ תקלז) שמותר להניח המצבה על קבר אחר, שאפילו הקבר עצמו אם פינו ממנו את המת מותר לקבור בו מת אחר, כי לא נאסר אלא בהנאה, אבל לקבור בו מת אחר מה הנאה יש בו לחי, וכ”ש מצבה שיש להתיר. אבל למוכרה כדי להניחה על קבר אחר אסור

Már idéztük a Rásbá válaszát, mely szerint szabad a sírkövet másik sírra helyezni: ha a feltárt sírból kivették a csontokat, lehet oda mást is temetni, mert csak a sírból való haszonszerzés tilos. Ám ha mást temetnek oda, abból mi haszna származik az élőnek? Ebből adódik, hogy a sírkő is mozgatható, de eladni, hogy újra felhasználják, tilos.

Mosee Feinstein Igrot Moshe c. könyve Jore Déá traktátus 1. rész 228. pontjában írja:

ובדבר להחליף מצבה בתנאי שהישנה ינדבו למת עני צדק כתר”ה שיש להתיר כיון שלא יהיה להם שום הנאה מהישנה. וגם יראו שאחרים לא ירויחו מזה היינו כשיעמידו לעני לא יקח חוקק האותיות אלא בעד טרחו במלאכת האותיות ולא גם בעד האבן

Ami a sírkő cseréjét illeti, ha a régit egy szegény sírjára teszik, akkor megengedhető, medrt hiszen nem származik semmi hasznuk a régiből. De vigyázni kell, hogy senkinek se legyen haszna abból, azaz, ha a szegény sírjára is teszik, a vésnök is csak a munkadíját számítsa fel, de a kő ingyen legyen.

Azonban e feltétel nem könnyen teljesíthető. Ebben az esetben mi legyen a táblák sorsa?

Ugyancsak Moshe Feinstein adja meg a választ fenti munkája 3. rész 154. pontjában:

ולענין המצבות שנתפנו מאיזה סבה אסורין בהנאה כשיטה ראשונה שכתב הרמ”א /יו”ד/ ריש סימן שס”ד שכן פסקו כל האחרונים וצריכין לגונזם בקרקע כדין כל איסורי הנאה.

A bármilyen okból eltávolított sírkövek hasznosítása tilos, mint azt a Remó és más döntéshozók is kimondták, így azt földbe kell rejteni, mint mindent, ami nem hasznosítható.

Konklúzió: Mindazok a táblák, melyek javíthatók, javítandók és visszahelyezendők, amelyek állapota nem teszi lehetővé a javítást, azokat a rajtuk lévő nevek teljességével kell pótolni, a régi köveket pedig el kell temetni.

Azok a táblák, melyek később kerültek az emlékmű mellé, a fentiek szerinti elbánásban részesülnek: ha van sír, akkor arra kell áthelyezni, ha nincs, akkor pedig vissza kell őket helyezni az emlékműre, vagy mellé. Megjegyzendő, hogy a csak emléket állító táblák kettős céljából -sírhely megjelölése illetve az emlék megőrzése- jelen esetben értelemszerűen a második cél teljesül. Eszerint pedig, a fentiekkel összhangban áll, ha az ezeken a táblákon szereplő nevek felkerülnek a nagy, közös táblára. Ekkor a kis táblákat, a Remó fent idézett álláspontja szerint el kell temetni.

Nota bene: ha esetleg olyan táblát állítottak, ahol esetleges túlélő –de azóta elhunyt- házastárs neve is megemlíttetik, akkor az ilyen táblát nyugodtan el lehet helyezni a túlélő házastárs sírjára.

 

Reklámok