Kérdés érkezett a Rabbisághoz: Egy vidéki hitközség vezetői több helyi hívőnek levelet írtak, melyekben szombatszegésre való hivatkozással kilátásba helyezték, hogy „minimális büntetésként” kitiltják őket a zsinagógából, „kizárják és távol tartják a zsidó közösségtől”. Ezen eljárást haláchikus helyekkel igazolják. Mi a halácha álláspontja e kérdésben?

Elsősorban is megállapítható, hogy a levélben a döntést alátámasztó hivatkozások túl általánosak, s az egyetlen konkrét helymegjelölés (Sulchán Áruch Jore Déá 324) pedig nem állja meg a helyét, nem releváns törvényt tartalmaz. Az adott helyen ti. a chálá vételére vonatkozó szabályok találhatóak.

Általánosságban véve a fenti, kilátásba helyezett döntés tórai problémákat vet fel. Mózes V. könyve 14. fejezet 1. versében áll:

בנים אתם ליקוק אלקיכם לא תתגדדו

Valamennyien I.ten gyermekei vagytok, ne vagdossátok önmagatokat!

A Tóra לא תתגדדו kifejezését bölcseink így értelmezik:

לא תעשו אגודות אגודות

Ne szakadjatok különálló csoportokra! (Értsd: ne vagdossátok szét az egységet F.R.).

Egy zsidót חרם, azaz kiközösítés alá helyezni a legsúlyosabb büntetés, melyet csak és kizárólag a Bész Din, a hozzáértő és I.tenfélő rabbinikus bíróság hozhat meg. Olyan súlyú döntésről van szó, melyet még a közösség döntő részének is jóvá kell hagynia, mielőtt kihirdetik. A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 228. fejezet 50. paragrafusában áll:

לשון מסופק בהסכמה בחרם, נידון כפי מה שיאמרו רוב הקהל שהיתה כוונתם בשעת החרם

Ha kétségek merülnek fel, a közösség tagjainak döntő többsége véleménye szerint ítélnek a chéremet illetően.

Az aláírók a vezetőségre hivatkoznak, az pedig se nem a Bész Din, sem pedig a többség. Nem helyes, és legkevésbé sem célravezető, ha kitaszítunk híveket magunk közül. A templom, a zsinagóga nem pusztán I.ten háza, hanem בית הכנסת, a gyülekezet otthona. Innen pedig nem lehet kitiltani senkit, aki a gyülekezet részeként I.ten felé kíván fordulni imájával, legyen az a legjámborabb ember, vagy a legmegátalkodottabb vétkes!

Minden zsidó emberre szükség van, főleg ott, ahol kisszámú a minján. A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 55. fejezet 21. paragrafusában áll:

עיר שאין בה אלא עשרה, ואחד מהם רוצה לצאת בימים הנוראים, מחייבין אותו לישאר או להשכיר אחר במקומו

Ott, ahol csak tízen vannak, s egyikük el akar menni a Félelmetes Napok előtt, kötelezik, hogy maradjon, vagy valakit felbérelnek helyette.

E törvény szellemiségével élesen szemben áll, hogy a közösség vezetése –ahelyett, hogy minden erejét latba vetné, hogy bővítse- csökkenti a létszámot. A közösség héber neve: הקהל הקודש, a szent gyülekezet.  A szentséget illetően a Talmud Menáchot traktátusa (92a) így fogalmaz: מעלין בקודש ולא מורידין, gyarapítani kell a szent dolgokat, nem pedig csökkenteni azokat.

A kilátásba helyezett döntés egyik indoka, hogy újságot osztogattak a templomban. Eltekintve attól, hogy hogyan és mikor jutottak el a lapok a templomba, a szombatszegés vádját egyrészt erre alapozták.

Mivel az épületen belül zajlott a tárgyak átadása, ez nem lehet alapja a szombatszegésnek. Nyilvánvalóan nincs különbség, hogy például a samesz által átnyújtott tálisz vagy egy újság kerül egyik kézből a másikba. A halácha értelmében tilos tárgyakat mozgatni szombaton magán- és közterület között, de magánterületen belül szabad. Mivel az átadás-átvétel egyaránt ugyanazon a magánterületen történt , fel sem merül a szombatszegés kérdése. Így a probléma csakis az újság, mint olyan lehet.

A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 307 fejezet 14 paragrafusában áll:

לקרות באיגרת השלוחה לו, אם אינו יודע מה כתוב בה, מותר ולא יקרא בפיו

A neki küldött levelet, ha nem tudja, mi áll benne, elolvashatja, de nem hangosan.

Rabbi Ávráhám Chájjim Náe a Kicot Hásulchánhoz írott Bádé Hásulchán c. kommentárjában kitér az újságolvasásra. Az üzleti hírek és reklámok olvasását megtiltja, de a híreket a lélek szükségleteként engedélyezi.

Felmerülhet a mükce (olyan tárgy, melyet szombaton még érinteni is tilos)  kérdésköre is az újság kapcsán. Rabbi Méir Zuckerman egy válaszában (http://www.kipa.co.il/ask/show/179323)  így ír:

עיתונים אינם מוקצה, מותר לטלטל אותם בשבת

Az újságok nem számítanak mükcének, lehet őket mozgatni sábeszkor.

Törvénykönyveink, a klasszikus rabbinikus irodalom és a legújabb kori tekintélyek mind hoztak haláchikus döntvényeket a szombatszegő zsidókat illetően, de sehol sem tapasztaljuk, hogy a szombatszegés ilyen következményekkel járna. A levélben nagyvonalúan említett „minimális büntetés” terminológia egyszerűen nem létezik.

Egy közösség vezetőinek nagy a felelőssége a közösség sorsát és tagjainak vezetését illetően. לפני עור לא תתן מכשל, ne vess gáncsot a vaknak. A közösség tagjait korrekten és minden részletre kiterjedően, elfogultság nélkül kell tájékoztatni, és véleményüket kikérni. A legnagyobb vétek, melyet egy közösség önmaga ellen elkövethet, ha helyet ad a bomlasztásnak, a bomlásnak. A mi erőnk mindig az egységben volt.

Végezetül vizsgáljuk meg a „kitiltottak” szemszögéből a levelet.

Immár sokak előtt tudott, hogy valakik ellen chéremet hirdettek Debrecenben. Nyilván sokan személyesen is ismerik az illetőket, vagy tudják, kikről szól az ítélet.

A szombatszegés vádja több annál, semmint csupán a tiltott cselekedetek végzésének vádja.

A Rámbám a Misne Torá Hilchot Sábát 30 fejezet 15 haláchájában írja:

השבת ועבודה זרה כל אחת משתיהן שקולה כנגד שאר כל מצות התורה, והשבת היא האות שבין הקדוש ברוך הוא ובינינו לעולם, לפיכך כל העובר על שאר המצות הרי הוא בכלל רשעי ישראל, אבל מחלל שבת בפרהסיא הרי הוא כעובד עבודה זרה ושניהם כגוים לכל דבריהם

A szombat és a bálványimádás tilalma oly fontos, hogy felér a Tóra többi parancsolatával. A szombat a szövetség jele I.ten és közöttünk, s így, aki a többi parancsolatot megszegi, csupán vétkes zsidó, de aki szombatot szeg nyilvánosan, olyan, mint a bálványimádó, s egyik sem számít zsidónak.

Rabbi Alexander Sender Schorr Szimlá Chádásá c munkája 2 fejezet 16 pontjában így ír:

וטעם שהחמירה תורה במצות שבת יותר מכל מצות שבתורה שכשם שהמודה בעבודה זרה ככופר בכל התורה כך המחלל שבת עוקר יסודי הדת שניתן להורות חידוש העולם כמ״ש כי ששת ימים וגו׳ והמחללו כופר בעיקר

Amiért a Tóra a szombati törvényeket súlyosabban kezeli a többinél, az az, hogy miként a bálványimádó elveti a Tórát, úgy a szombatszegő is elveti a vallás alapjait; megíratott: hat nap alatt teremtetett a világ, s a hetediken I.ten megpihent, s aki megszegi a hetedik napot, az olyan, mint az I.tentagadó.

Fentiekből világosan látszik, hogy a szombatszegéssel vádoltakat nem egy aprósággal illették, zsidóságukat kérdőjelezték meg. A levél címzettjei ezáltal súlyosan megszégyenültek. E szégyent a levél aláírói hozták rájuk. A Talmud Bává Meciá traktátus 59a lapján áll:

המלבין את פני חבירו ברבים אין לו חלק לעולם הבא

Aki nyilvánosan megszégyeníti felebarátját, a túlvilágra is kiható következményekkel járó vétket követ el.

A megszégyenülteknek jogában áll hozzáértő és I.tenfélő Bész Dinhez fordulnia, ott kártérítést kérnie, s a Bész Din majdani ítéletét közzétennie.

Mivel az adott helyen jelenleg egy zsidó hitközség létezik, a „kitiltottak” elveszíthetik a lehetőséget, hogy Tóra elé járuljanak, s hogy olyan micvákat gyakoroljanak, melyeket csak és kizárólag a templomi közösségben tehetnek meg.

Kimondható tehát, hogy a vidéki hitközség vezetőségének levele súlyosan ellentmond a haláchának, úgy ítélkezik, hogy ahhoz nincs vallásjogi alapja, s rossz hírét keltette több zsidónak.

Nem kételkedünk a levél aláíróinak intencióiban, de a javító szándékot rossz módon, helytelen eszközökkel, a zsidó jog félreértelmezése során rossz döntéssel váltották valóra.

 

 

 

 

Reklámok