A modern kor egyik velejárója, hogy megsokasodott a vegyesházasságok száma. A házastársak leélik együtt az életüket, s szeretnének egy helyen nyugodni. Zsidó eltemetése a zsidó temetőbe természetes. Ám mi a helyzet a nemzsidó házastárssal? El lehet-e őt temetni a zsidó hitvessel együtt?

Súlyos kérdések ezek. A halácha, mint mindig, most is egyértelmű.

A temetés kötelezettségét a Tóra írja elő számunkra.

Sára halálát követően Ábrahám sírhelyet vásárol, hogy eltemesse feleségét. Mózes I. 23/9-ben áll:

ויתן לי את מערת המכפלה אשר לו אשר בקצה שדהו בכסף מלא יתננה לי בתוככם לאחזת קבר

És adja nekem (Efron Ábrahámnak) a Machpéla barlangját, mely a földje végén van, teljes áron adja el nekem sírhely gyanánt.

Ez a barlang lett az ősapák és ősanyák sírhelye, valószínűleg innen ered, hogy az ókori Izraelben családi sírhelyek voltak. Egy család tulajdonában állt a terület, melybe a halottaikat temették. A Talmud Bava Batra traktátus 111b lapján utalást találunk arra, hogy az egyetlen kritériuma a sínak, hogy a halott tulajdonában legyen:

ואומר: ואלעזר בן אהרן מת ויקברו אותו בגבעת פנחס בנו, וכי מנין לפנחס שלא היה לו לאלעזר? אלא, מלמד שנשא פנחס אשה ומתה וירשה

 És így áll az írásban (Józsua 24/33): És meghalt Elázár, Áron fia, és eltemették őt Pinchásznak, fiának városában, Givátban. De Pinchásznak nem volt városa (hiszen a kohanitáknak nem volt földbirtokuk), honnan volt Elázárnak? Így tanuljuk: Pinchász feleségének volt, és Pinchász örökölte annak halála után.

Az ősi temetkezési szokások egyike volt, hogy sziklasírba helyezték a halottat, majd bizonyos idő elteltével egy osszáriumba gyűjtötték a csontokat. A Jeruzsálemi Talmud Moéd Kátán traktátus 1. fejezet 80. oldalán leírja a procedúrát:

בראשונה היו קוברין אותן במהמורות נתאכל הבשר היו מלקטין את העצמות וקוברין אותן ברזים

Először sziklabarlangba temették őket, s mikor lebomlott a hús, összegyűjtötték a csontokat és osszáriumba tették.

E szokás alapja valószínűleg a feltámadásra való utalás Ezékiel híres csontlátomásában (Ez. 37/1-14) volt. Ezek a sziklasírok nem csupán a kőbe vájt üregek voltak. A Talmud Szanhedrin traktátus 96b lapján olvassuk, hogy így szólnak Nevuchadnecárhoz a Judeába küldött emberei:

קברות שלהם מעולין מפלטירין שלך

A sírhelyeik ragyogóbbak, mint a palotád!

Honnan ered a külön temetkezés rendje?

A földbe való temetés a római hódítással érkezett el Júdeába. Ekkor még nem okoz különösebb problémát a zsidó és nemzsidó halottak eltemetésének kérdésköre, hiszen egymástól elkülönülve élnek az őslakos zsidók és a betelepült nemzsidók.  A szétszóratást követően, valamint a Babilóniában maradt zsidó lakosság ebbéli gondjairól így szól a Talmud a Gittin traktátus 61a lapján:

ת”ר: מפרנסים עניי נכרים עם עניי ישראל, ומבקרין חולי נכרים עם חולי ישראל, וקוברין מתי נכרים עם מתי ישראל, מפני דרכי שלום.

Mestereink tanították: segélyezzük a nemzsidó szegényeket a zsidókkal együtt, látogatjuk a nemzsidó betegeket a zsidókkal együtt, és eltemetjük a nemzsidó halottakat a zsidókkal együtt a békesség végett.

A „zsidókkal együtt” kifejezés félreérthető. Amennyiben csak a temetésre vonatkozna, közös temetőre értve, úgy csak ott állna a Talmud szövegében ez a kitétel. Mivel azonban előtte két másik esetet is említ a textus, és nem valószínű, hogy a szegények illetve a betegek fizikailag egy helyen lennének, így az „együtt” kifejezés „egyaránt” értendő, nem szó szerint. Rási egyértelműsíti is ezt a tézist kommentárjában:

 לא בקברי ישראל אלא מתעסקין בהם אם מצאום הרוגים עם ישראל

Nem a zsidó temetőben, hanem azt jelenti a szöveg, hogy foglalatoskodni kell az eltemetésükkel, ha zsidókkal együtt, meggyilkolva találják őket.

Rási értelmezését a Jeruzsálemi Talmud Gittin traktátus 5. fejezet 47c-ben támasztja alá, mely a Talmud Bávlinál bővebben fogalmaz:

עיר שיש בה גוים וישראל מעמידין גבאי גוים וגבאי ישר’ וגובין משל גוים ומשל ישראל ומפרנסין עניי גוים ועניי ישראל ומבקרין חולי גוי’ וחולי ישראל וקוברין מיתי גוים ומיתי ישראל ומנחמין אבילי גוים ואבילי ישר’ ומכבסין כלי גוים וכלי ישראל מפני דרכי שלום

Olyan helyen, ahol zsidók és nemzsidók élnek, állítanak zsidó és nemzsidó elöljárókat…támogatják a nemzsidó és zsidó szegényeket, látogatják a nemzsidó és zsidó betegeket, eltemetik a nemzsidó és zsidó halottakat… a békesség végett.

A fenti szöveg alapján egyértelmű, hogy a nemzsidók és zsidók külön-külön rendelkeztek a szociális intézményekről, és nincs szó közös temetkezési helyről. Rási korában a családi sírhelyeket (lásd fentebb) már felváltották a közösség tulajdonában lévő temetők.

Maimonidész, a Rámbám a Misne Tora Hilchot Mláchim 10 fejezetének 12 haláchájában szinte szóról-szóra ismétli és kommentálja a Talmud idézett passzusát:

אפילו העכו”ם צוו חכמים לבקר חוליהם, ולקבור מתיהם עם מתי ישראל, ולפרנס ענייהם בכלל עניי ישראל, מפני דרכי שלום

Még a nemzsidókra vonatkozólag is rendelkeztek bölcseink, hogy látogassuk betegeiket, temessük el halottaikat a zsidókkal együtt, és támogassuk a szegényeiket Izrael szegényeivel egyetemben, a békesség végett.

Joszéf Káro Keszef Misne című munkájában Maimonidész fent említett helyéhez idézi és értelmezi Rásit, citálva Niszim ben Reuvént, a Rán-t is:

ופירש”י עם מתי ישראל לא בקברי ישראל אלא מתעסקין בהם אם מצאום הרוגים עם ישראל וכתב הר”ן דלישנא לאו דוקא דה”ה כשמצאו מתי עכו”ם לבד שמתעסקים בהם מפני השלום

Amit Rási említ; hogy „nem a zsidó temetőben, hanem azt jelenti a szöveg, hogy foglalatoskodni kell az eltemetésükkel, ha zsidókkal együtt, meggyilkolva találják őket”, ahhoz a Rán hozzáteszi: nem csupán akkor, de foglalatoskodni kell az egyedül halva talált nemzsidóval is, a békesség végett.

A Tur Jore Déa Hilchot Ávélut 367 paragrafus 2. pontjában egyértelműen és világosan leszögezi:

קוברים מתי נכרים עם מתי ישראל ומנחמין אבליהם מפני דרכי שלום ופירש”י לא שיקברום בקבר ישראל אלא משתדלים בקבורתם כמו שמשתדלים בקבורת ישראל

Eltemetik a nemzsidó halottakat a zsidókkal együtt és vigasztalják a gyászolóikat a békesség végett. Rási szavai, hogy „nem a zsidó temetőben” azt jelentik, hogy ugyanúgy foglalkozni kell az eltemetésükkel, mint ahogy foglalatoskodunk a zsidók temetésével.

Igaz, hogy az ezt megelőző pontban ennyit tesz kötelességünkké nemzsidó temetésével kapcsolatban:

 אם חייב ללוות מת גוי חוץ לארבע אמות של קבר מותר לקרות ולהתפלל אפילו רואה הקבר

Köteles elkísérni a nemzsidó halottat, s a sírjától legalább négykönyöknyire már olvashat és imádkozhat, még akkor is, ha látja a sírt

Fentiek világosan és egyértelműen kötelességünkké teszik, hogy kegyelettel kell viseltetnünk a nemzsidó halottakkal szemben, s amennyiben a szükség úgy hozza, el kell temetnünk nemzsidó halottakat is. A rabbinikus szövegek egyúttal azt is kinyilvánítják, hogy a nemzsidó halottakat nem temetjük el a zsidó temetőben.

Dávid Cvi Hoffmann a Möláméd Löhoil II. kötet 127 fejezetében kijelenti:

דבר ידוע שאין קוברין נכרי אצל ישראל, דהא בכל תפוצות ישראל מעולם היה להם לבני ישראל בית הקברות מיוחד

Köztudomású, hogy nem temetnek zsidó mellé nemzsidót, s hogy a szétszóratásban mindig is volt különálló zsidó temető.

Eliezer Jehuda Waldenberg a Cic Eliezer c. responzuma 16. kötet 36. fejezetében írja:

דבר ברור ופשוט הוא שאין להרשות בשום פנים קבורת עכו”ם בבית קברות יהודי

Világos és egyszerű, hogy nem temetnek nemzsidót semmi szín alatt a zsidó temetőbe. 

Ugyancsak ilyen értelemben ír Ovadja Joszéf a Jábiá Omer VII. kötet 36. fejezetében:

הנה בעיקר הדין בודאי שלא יעלה על הדעת ליתן לגוים מקום קבר בקרבת מקום של קברי ישראל

A lényeg az, hogy senki se gondolja, hogy nemzsidóknak sírhelyet kell adni a zsidó temetőben

Jechiél Jáákov Weinberg a Szridé és c. responzuma II. kötet 98. fejezet 615. oldalán írja:

וע”ד הנשים הנכריות של אנשים ישראלים – פשיטא שאסור לקוברם אצל בעליהם היהודים ואפילו במקום שיש לפחוד שעל ידי זה יצאו הגברים מכלל ישראל

Ami a nemzsidó nőket illeti, kik zsidóval házasodtak, egyszerűen tilos a férjükhöz temetni őket, még akkor is, ha ezáltal fennáll a veszély, hogy a férfi elhagyja a zsidóságot

Kijelentésének alapját a Remó kommentárja képezi a Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 334. fejezet 1. paragrafusához:

ומנדין למי שהוא חייב נידוי, ואפילו יש לחוש שעל ידי כן יצא לתרבות רעה

Akkor is meg kell hozni az ítéletet, ha ezáltal az elítélt rossz irányba fordul

Elérkeztünk a legkényesebb kérdéshez. A változó idők jegyében lehet-e nemzsidót eltemetni a zsidó temetőben? Fentiek tükrében nyilvánvaló a válasz, hogy: nem. Ugyanakkor –ugyancsak a fentiek tükrében- kötelességünk eltemetni a nemzsidót, ha hozzánk fordul ő, vagy a hozzátartozója. Látszólag paradox helyzet állt elő: kötelességünk nem teljesíteni a kötelességünket. Hogyan oldhatnánk fel e paradoxont?

A világon igen sok helyen, köztük Magyarországon is szokás, hogy a zsidó és a nemzsidó temető egymás mellett helyezkedik el. Ezeket kerítés, vagy fal választja el egymástól.

Slomo Kluger, egykori galíciai rabbi a Tuv Taam Vedaat c. művében elemzi e szokást. Az engedélyezés alapját a Tórában leli meg. Mózes II. 26/33-ban áll:

והבדילה הפרכת לכם בין הקדש ובין קדש הקדשים

És legyen elválasztóul nektek a függöny a csarnok és a Szentek Szentje között

Majd így hosszas elemzéssel hozzájárul, hogy egymás mellett legyen a két temető, feltéve, ha valamilyen elválasztó van הקודש ובין הטומאה אשר מעמידין על קבריהם צלמים, a szent sírok és azok között, akik szobrokat állítanak a sírokra.

Van különbség, hogy egy rész a zsidó temetőből, vagy különálló temető? Le lehet választani egy részt a zsidó temetőből, hogy oda a nemzsidó házastársakat temessék?

Moshe Feinstein Igrot Moshe c. responzuma Jore Déá II. kötet 149. fejezetében írja egy, a zsidóságba betérni szándékozóról, aki körülmetélkedett, de a rituális fürdőben való alámerülés előtt elhunyt, és a zsidó temetőben szeretnék eltemetni:

הנה הא פשוט שבלא טבילה אף שכבר מל אינו גר וממילא אין לקברו בקבורת ישראל. אבל איני רואה חיוב על הרבנים להלחם בזה באם אינם רוצים לשמוע להוראת הרבנים ומזלזלין בעצמם ורוצים לקברו בקבורת משפחה שלהם בידעם שמדינא הוא עדיין נכרי מצד קלותם ורשעתם, רק שיש למחות שלא יקברוהו סמוך להמתים שכבר נקברו שם אלא בהרחקה של ד’ אמות

Nem kérdés, hogy az alámerülés nélkül, még ha körülmetélkedett is, nem számít zsidónak, s így nem lehetne eltemetni a zsidó temetőben. Mégsem látom a rabbikra nézve kötelezőnek, hogy küzdjenek ez ellen… csak figyeljenek arra, hogy az új sír a már meglévőktől legalább négy könyök (mintegy két -két és fél méter) távolságra legyen.

David Lau, Izrael jelenlegi askenáz főrabbija írja (http://shut.moreshet.co.il/shut2.asp?id=57415):

אבי מורי שליט”א ועמיתו הראשון לציון הגר”א בקשי דורון שליט”א, אבא פרסם את דבריו בתשובתו בספרו יחל ישראל חלק ב, והרב בקשי פרסם את תשובתו בספרו בנין אב חלק ד. מסקנם היתה שכל חברה קדישא תקצה חלקה נפרדת לנכרים, במרחק שמונה אמות מחלקת ישראל, ויש לקבוע את המקום באזור שלא נתקדש על ידי החברא קדישא בקדושת בית קברות

Atyám és mesterem, éljen soká, és barátja, Baksi-Doron főrabbi, éljen soká, írtak e tárgyban. Atyám a Jáchél Jiszráél c. munkája II. kötetében és Rabbi Baksi-Doron a Binján Áv c. könyvének IV. kötetében. Megállapításuk az volt, hogy a Chevra Kadisának el kell különíteniük egy részt a nemzsidók számára, a zsidó résztől nyolckönyöknyire. E résznek olyannak kell lennie, melyet a Chevra Kadisa még nem jelölt ki temetőnek.

Rabbi Slomo Ávinér, az Áteret Jerusálájim jesíva vezetője, Bét-Él-i rabbi egy válaszában (http://www.ateret.org.il/english/torah/view.asp?id=1078) így ír:

כותב הרמב”ם שגם גוי לבדו יש לקבור ולדאוג לו אם הוא חולה או עני. לכן מפרש הב”ח את הביטוי “עם”, שאם מצאו יהודי וגוי מתים ומונחים זה לצד זה, קוברים אותם יחד באותו מקום ובאותה חצר, לא כפי הדין הרגיל שאין קוברים גוי על יד יהודי

לאור האמור, הגר”ש גורן פסק לקבור גוים יחד עם יהודים. אמנם לא ממש אחד ליד השני, אך באותו בית קברות, כך הוא הבין את הביטוי “באותה חצר”. לעומתו, הג”ר קוליץ, הרב הראשי של ירושלים, הסביר ש”באותה חצר” הכוונה שהחצר תהיה משותפת, אך תהיה גדר שמפרידה בין הקברים.

A Rámbám szerint (Hilchot Ével, 14.12) a nemzsidót el kell temetni, gondozni kell, ha beteg vagy szegény. Így magyarázza a Bach a „vele” kifejezést: ha találnak zsidó és nemzsidó halottat együtt, eltemetik őket ugyanazon a helyen, ugyanazon a területen, és nem a szokásos törvény szerint, miszerint nem temetnek el zsidót nemzsidóval (Bach, Jore Déa 151). Rabbi Slomo Goren ítélkezett a zsidók és nemzsidók együttes temetésére vonatkozóan. Ha nem is szó szerint egymás mellett, de ugyanabban a temetőben el lehet temetni őket, így értve az „ugyanazon a területen” kifejezést. Azaz: a terület legyen közös, de legyen kerítés, amely elválasztja a sírokat.

Erre rímel Rabbi David Golinkin, a jeruzsálemi Schechter Judaisztikai Tudományok Intézete zsidó jogi karának vezetője responzuma. Golinkin Izrael államra vonatkozólag vizsgálta a kérdést. Alapállása,a probléma felvetése ott is a vegyesházasságok nagymértékű növekedése volt. Responzumában (http://www.responsafortoday.com/vol6/2_7.pdf) több lehetséges megoldást vázol fel, de minden esetben kiemeli, hogy a nemzsidó halottat a zsidó temetőn belül láthatóan el kell különíteni, mintegy külön temetőrészt létrehozva. Konklúziója: mintegy tíz tefáchnyi kerítést vagy falat kell építeni elválasztóul, de megfelel egy olyan válaszként szolgáló út, mely legalább négykönyöknyi.

Ugyancsak ilyen értelemben ír, megtámogatja és kiegészíti Moshe Feinstein véleményét Ovadja Joszéf a már idézett Jábiá Omer VII. kötet 36. fejezetében:

וכדתנן בגיטין קוברים מתי עכו”ם עם מתי ישראל מפני דרכי שלום. וכן פסק הרמב”ם, רק שלא יהיה קבר הגוי סמוך לקברי ישראל, אלא יניחו סביבו אמה אחת פנויה לכל רוח ולעשות מחוץ לשטח זה גדר גבוהה י’ טפחים ברוחב ד’ טפחים

Ahogy tanultuk a Talmud Gittin traktátusában: eltemetik a nemzsidó halottakat a zsidó halottakkal, a békesség végett. A Rámbám ( Hilchot Mláchim 10) így dönt: de nem lehet a nemzsidó sír közel a zsidó sírokhoz, hanem hagyni kell körülötte egy könyöknyi szabad helyet minden irányból, ezen kívül fel kell állítani egy tíz tefách magas kerítést, mely négy tefách széles legyen.

Eltér ugyan a tárgytól, de tematikájában idekívánkozik egy újabb haláchikus vizsgálat. Ennek tárgya a hamvasztás.

A halotthamvasztásról Lőwinger Sámuel igen alapos, kimerítő dolgozatot írt. Nem kívánunk versenyre kelni ezzel, csupán a téma napirendre kerülése végett elevenítjük fel a halácha álláspontját.

Mózes I. 1/27-ben áll:

ויברא אלהים את האדם בצלמו בצלם אלהים ברא אתו

Megteremtette I.ten az embert képmására, I.ten hasonlatosságára teremtette őt. 

Ebből következően, mivel I.ten képmását hordozzuk, a testtel a legnagyobb tisztelettel kell bánni. Igaz ez életünkben, és igaz ez halálunkban is. Mózes I. 3/19 így fogalmaz:

כי עפר אתה ואל עפר תשוב

Porból lettél, és porrá leszel.

Fentiekből következően a halál után az i.teni képmást egykor hordozó fizikumot méltósággal kell kezelni. Mit kell érteni ez alatt? Erre is útmutatást ad a Tóra. Mózes V. 21/23-ban áll:

 כי קבור תקברנו ביום ההוא

Még aznap temessétek el.

A temetést sokféleképpen lehet érteni. Már az ókorban is sokféleképpen búcsúztatták a halottakat. Eltemették földbe, sziklabarlangba, de hamvasztottak, folyóba temettek vagy éppen balzsamozva megőrizték a testet. A zsidóknak el kellett dönteni, mely módhoz ragaszkodnak. Fentiek alapján a földbe temetést gyakorolták, s erre is megvolt a tórai alap. Mint fentebb írtuk, Ábrahám, hitvese, Sára elvesztésekor kifejezetten földbe akarta temetni halottját (Mózes I. 23/4):

תנו לי אחזת קבר עמכם ואקברה מתי מלפני

Adjatok nekem sírhelyet, hogy eltemessem halottamat.

Más nemzetek szokásait illetően így rendelkezik Mózes, Vájikrá 18/3-ban:

ובחקתיהם לא תלכו

Ne járjatok szokásaik szerint.

Ha általánosságban beszél a Tóra, így az mindenre vonatkozik, s ez alól a temetkezési szokások sem kivételek. Tudnivaló ugyanis, hogy más esetekben, mikor a Tóra általános szabályt fogalmaz meg, de vannak kivételek, azt közli.

A hamvasztás gondolata és gyakorlata már az ősidőkben is távol volt a zsidóságtól. Valószínűleg azért is, mert sok ókori keleti kultúra, amely bálványimádónak minősült, ezt gyakorolta. A próféta, Ámosz, kifejezett bűnnek tekinti a hamvasztást (Ámosz 2/1):

כה אמר יי על שלשה פשעי מואב ועל ארבעה לא אשיבנו על שרפו עצמות מלך אדום לשיד

Így szól az Ö.való: Moáb három és négy bűne miatt nem vonom vissza (a büntetését, FR), mert Edom királyának csontjait mésszé égették.

Igaz ugyan, hogy a Biblia sok esetben említi az elégetést, akár zsidó viszonylatban is, de a Talmud Ávodá Zárá traktátus 11a lapja eloszlat minden kétséget:

וכשם ששורפין על המלכים, כך שורפין על הנשיאים, ומה הם שורפין על המלכים? מיטתן וכלי תשמישן

Amiképpen elégetik a királyoknál, úgy égetnek a fejedelmeknél. És mit égetnek el a királyoknál? Ágyukat és használati tárgyaikat.

Azaz, mikor a Biblia égetésről, máglyáról beszél, akkor az elhalt tiszteletére gyújtott tüzet említi, nem pedig a kremációt.

A Sulchán Áruch expressis verbis kimondja a Jore Déá 362. fejezet 1. paragrafusában:

ומכל מקום יפה  לקברו בקרקע ממש, אפילו בח”ל

Mindenképpen földbe kell temetni, még Izrael földjén kívül is

Láttuk eddig, hogy a zsidó temetkezési mód a test földbe való elhelyezése. A világ azonban változik, és már a régebbi korokban is felmerült a hamvasztás problematikája. Mi a teendő azokkal, akik úgy döntenek, hogy elégettetik a testüket?

A Sulchán Áruch Jore Déá traktátus 345. fejezet 5. paragrafusában áll:

כל הפורשים מדרכי צבור, והם האנשים שפרקו עול המצות מעל צוארם, ואין נכללים בכלל ישראל בעשייתם, ובכבוד המועדות וישיבת בתי כנסיות ובתי מדרשות, אלא הרי הם כבני חורין לעצמן כשאר האומות, וכן המומרים והמוסרים, כל אלו אין אוננים ואין מתאבלים עליהם

Mindazok, akik eltérnek a közösség útjaitól, levetik magukról a micvák igáját, és cselekedeteikben nem tartoznak Izrael közösségéhez…, hanem olyanok ők, mint más nemzetek fiai…

Tudomásul kellett vennünk, hogy elterjedt a kremáció a zsidók között is. Akárhogy is döntöttek, zsidók voltak, megilleti őket a zsidó temetőben való nyugvás tisztessége. Ugyanakkor, mint a fentiekből láthattuk, a halácha nem teszi lehetővé a hamvakat tartalmazó urnák elföldelését. Hogyan oldható fel e paradoxon?

Dávid Cvi Hoffman a Melámed Löhoil c. responsuma II. kötet 114. fejezetében könnyedén feloldotta a problémát:

בקהלה שיש בה יראים ופושעים יחד ובית הקברות הוא אחזה לחברה קדישא או לקהלה בכללה, שם יקצו מקום מיוחד בעד מתים הנשרפין

Olyan közösségben, ahol hagyományhűek és liberálisabbak egyaránt élnek, és a temető a Chevra Kadisáé vagy a közösségé magáé, külön parcellát kell létesíteni az elhamvasztottak számára.

A magyarországi zsidó közösség, ezt a megoldást választotta. Temetőnkben külön parcella létesült az urnák számára.

Még egy szubjektív gondolat: a Vészkorszak után egészen más erkölcsi elbírálás alá esik a hamvasztás, mint előtte.

Összefoglalva: Noha nem szerepel a régi törvények között, de azok klasszikus értelmezésével, régi és modern rabbinikus tekintélyek döntvényeire alapozva kimondható, hogy

A: Zsidó mellé, zsidó temetőben nem temethető nemzsidó

B: A zsidó temetőben azonban jól láthatóan el lehet különíteni egy parcellát, fenti feltételek mellett, ahova csak és kizárólag nem zsidókat temetnek. Az már a Chevra Kadisa, és az azt felügyelő szervek felelőssége, hogy ezt be is tartsák. David Lau tanítása szerint ez a parcella nem lehet a Chevra vagy a zsidó közösség tulajdonában.

C: Urnás temetés úgyszintén csak és kizárólag külön parcellában végezhető.

D: Értelemszerűen a kremáción átesettek vagy a nemzsidók temetésénél semmiféle zsidó vagy nemzsidó rituális jelleg nem lehetséges, semminémű vallási szertartás nem folytatható, vallási közreműködő nem vehet részt!

Reklámok