Kérdés érkezett az Országos Főrabbi Hivatalhoz: Köztudott, hogy mindennemű elektromos eszköz használata tilos szombaton. Mi e tilalom haláchikus háttere?

Válasz:

Mind a telefon, mind pedig az autó elektromos áram felhasználásával működik. Először lássuk, mi a telefon esetében a tilalom alapja.

A Misna Sábát traktátus 7. fejezet 2. misnájában leírja a szombaton tiltott 39 főmunkálatot. Ezek között szerepel a המבעיר , aki tüzet gyújt. A Tórában expressis verbis áll a tűzgyújtás tilalma:

לא־תבערו אש בכל משבתיכם ביום השּבת

Ne gyújtsatok tüzet sehol, ahol laktok, szombat napján.

Általánosan elfogadott vélemény, hogy az elektromosság használata megfeleltethető a tűz gyújtásának, illetve használatának. E vélekedés a két jelenség, a tűz és az elektromos áram azonos jellemzőin alapul, úgymint az erő, az akár pusztító hatás, az energia hő formájában történő leadása, a világítási képesség. (Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a Talmud Jóma traktátus 21b lapján hatféle tüzet különböztet meg!)

További tilalom alapjául szolgál, hogy az elektromos áram használata megnyit egy-egy áramkört. Ez másik munkálatot, הבונה, építést jelent, mely szintén tiltott.

Ez a véleménye Ávráhám Jesája Karelitznek, aki a Cházon Is c. műve Orách Chájjim traktátus 53. fejezet 9. paragrafusában fejti ki részletesen e tárgykört.

Megjegyzendő, hogy amennyiben elfogadjuk a Cházon Is véleményét, akkor az áramkör zárása paralel módon megfelel a סותר, rombolás tilalmának.

Ha tekintetbe vesszük, hogy az áramkör zárásával egy új dolog jön létre, akkor egy harmadik tilalomba ütközünk: המוליד, az új dolog létrehozása.

Itt alapul szolgál Rási kommentárja a Talmud Béca traktátus 23a lapjához. Ezt írja:

שהמוליד דבר חדש קרוב הוא לעושה מלאכה חדשה

Aki új dolgot hoz létre, olyan, mintha új munkát végezne.

A telefon használatával kapcsolatban a legfőbb érv az elektromosság használatának tilalmán kívül, hogy belebeszél a használó egy mikrofonba. Rabbi Jicchák Jáákov Weiss Minchát Jicchák c. responsuma 3. kötet 38. fejezetében részletesen kifejti a mikrofon szombati és ünnepnapi használatának tilalmát. Mondandója lényege, hogy a mikrofonba beszélő mintegy szikrákat gyújt.

A Misna Béca traktátus 4. fejezet 7. misnájában áll:

אין מוציאין את האור לא מן העצים ולא מן האבנים

Nem csiholnak tüzet sem fából, sem kőből.

Ahhoz, hogy használjuk a telefont, be kell kapcsolni, vagy fel kell oldani a kijelzőt. Ez újabb tilalomba ütközik: מכה בפטיש, azaz befejez egy munkálatot. Könnyen belátható, hogy a telefon bekapcsolása, vagy a kijelző feloldása egy munkafolyamat végét eredményezi.

Végezetül: használat során az áramot vezető anyag felmelegszik. Ez megfeleltethető a בישול, főzésnek. Meg kell jegyeznünk, hogy az áramfogyasztás, illetve a melegedés alapvetően a vezetékekre vonatkozik, s a rabbinikus tekintélyek között vitatott, hogy ez az érv a mobiltelefonok korában megállja-e még a helyét.

Végezetül: a telefon a mükce ( olyan tárgy, melyet szombaton érinteni is tiltott) kategóriájába esik. A Sulchán Áruch Orách Chájjim traktátus 308. fejezete foglalkozik e tárgykörrel.

Fentiek alapján kijelenthető, hogy a telefon és minden más, elektromossággal működő készülék használata több okból sem megengedett szombaton.

Nem tartozik ugyan a tárgyhoz, de szót kell ejtenünk a különböző olyan munkálatokról, melyek a zsidók számára tiltottak, s melyeket a templomokban alkalmazott nemzsidó végez szombaton.

Alapvető elv, hogy amit a zsidónak tilos, azt nemzsidóval sem végeztetheti el. Kivételt képez ez alól néhány speciális eset.

Ha a munka valamely micva elvégzéséhez járul hozzá, vagy közösségi igényt elégít ki, akkor megengedett. A Misna Berura 276. fejezet 25. paragrafusában áll:

ומ”מ מותר לומר לא”י לתקן את העירוב שנתקלקל בשבת כדי שלא יבואו רבים לידי מכשול וכדאי הוא בעל העיטור לסמוך עליו להתיר שבות דאמירה אפילו במלאכה דאורייתא במקום מצוה דרבים

Mindenesetre, szabad a nemzsidónak mondani, hogy javítsa meg a megrongálódott éruvot szombaton… s akár olyan munkát is, mely tórai tilalom alá esik, ha sokak micvájához szükséges.

Nem kérdéses, hogy a templomban történő, az i.tentisztelet lebonyolításához elengedhetetlen műveletek elvégzése (pl: villanykapcsolás, gyertyagyújtás stb…) sokak micvájához szükséges.

Most érjünk át a szombati autóvezetés tárgykörére.

Nagyon sok szempontból tiltott autót vezetni szombaton. Az első tilalom, melybe ütközünk, mikor az autóról esik szó szombaton, a már említett szikra csiholása. Ha nem vesszük tekintetbe a robbanómotorok működését, akkor sem engedélyezett a slusszkulcs elfordítása, mert az direkt módon szikrát indukál.

Amennyiben Budapest kerületeit önálló városrészeknek tekintjük (s bizonyos szempontból megtehetjük, hisz a kerületek önkormányzati irányítás alatt állnak), akkor beleütközünk a lakhelyelhagyás tilalmába.

Mózes II. könyve 16:29-ben áll:

אל־יֵצא איש ממקמו ביום השביעי

Senki ne hagyja el lakhelyét a hetedik napon.

Mivel a judaizmus közösségi keretek között gyakorlandó vallás, így a Tóra eme rendelkezését nem szabad szó szerint értelmezni. Nyilvánvaló, hogy ki kell lépnünk a lakásból, ha például templomba akarunk menni. Már a legrégibb időkben is úgy értették e verset, hogy a lakhely szó a várost jelenti, melyben él. Ne feledjük, hogy a bibliai időkben még nem léteztek metropoliszok, a város szó nem azt jelentette, amit ma.

A pontosítást a Talmud Éruvin traktátus 49b lapján olvassuk:

אם אינו מכיר, או שאינו בקי בהלכה, ואמר שביתתי במקומי – זכה לו מקומו אלפים אמה לכל רוח

Ha valaki nem ismerős helyen áll (szombat beköszöntekor FR.), vagy nem járatos a haláchában, és azt mondja: ez a hely, hol lakom, kétezer könyöknyit szabad mennie bármely irányba.

A régi héber könyök mai mértékegységben számolva mintegy 45-60 cm. Átlagot számítva a kétezer könyök megközelítőleg 1 km. Ennyit szabad megtenni a város (kerület) határától.

Jekutiél Jehuda Halberstam a Divré Jöciv c. responzuma Orách Chájjim kötet 151. fejezetében leírja:

הנה מ”ש דהוי מוקצה מחמת איסור ולכן יש להתיר לצורך גופו או מקומו, כגון לפתוח הדלת

Ha valamely személyes szükséglet igényli, ki lehet nyitni a kocsi ajtaját szombaton, nem számít mükcének.

Moshe Feinstein Igrot Moshe Orách Chajjim traktátus 5. kötet 21. fejezetében az autó ajtajának szombaton történő kinyitását és bezárását a következőkben értelmezi:

והנה נראה דאם ליכא מראית עין, מותר לפתוח דלת מכונית ולהוציא משם דברים שצריך (כשאינו מדליק אור במכונית על ידי הדלקת הדלת). ונראה שמותר לסגור הדלת אח”כ ג”כ. דעצם המכונית אינה מוקצה, דכשהיא בחצרו רגילין להשאיר שם דברים כיוון שהוא מקום שמור בחצרו, דוודאי הרבה אינשי עושין כן. ומטעם זה אף אם יזדמן מקום שיתמהו האינשי שפותח הדלת בשבת, אין לאסור במקום שלא יראו. ואינו ככל דבר האסור מפני מראית עין, משום שאין לאסור ממש בזה (ועיין עוד אגרות משה או”ח ח”א סימן צ”ו בטעם שאין מראית העין בדבר שכזה)

Mondandója lényege, hogy saját garázsban vagy kertben a mechanikus zárral működő ajtót ki lehet nyitni, feltéve, ha ezzel nem gyullad fel a belső lámpa. E döntvényével indirekt módon megerősíti a fentieket: a kulcsot nem viszik közterületre, nem zárnak áramkört, nem indítják be a motort, nem használják magát az autót.

Ugyancsak ő az Igrot Moshe Orách Chájjim traktátus 4. kötet 16. fejezetében így ír:

ולהביא ביום טוב מפתח של המכונית (קאר) לביהכ”נ כדי שלא יצטרכו לילך דרך רחוק אחר תפלת ערבית של מוצאי יום טוב פשוט שאסור משני טעמים חדא מאיסור הוצאה ביום טוב דליכא צורך היום ועוד משום הכנה מיו”ט לחול

Ünnepnapon a slusszkulcsot elvinni a templomba, hogy az ünnep végén azzal menjen haza, két okból is tilos: egyfelől olyan tárgyat visz közterületre, amelyre az ünnepen nincs szüksége, másrészt ünnepnapon készül elő hétköznapra.

Ha ünnepnapon, mikor enyhébbek kissé a tilalmak, nem vihető kulcs, akkor szombaton még kevésbé engedélyezett. Továbbá: az autóvezetéshez nem csupán autó és kulcs szükséges. Jogosítvány, személyi igazolvány, melyeket általában nem hagyunk az autóban. E tárgyakat (és persze a kulcsot is) a lakásunkból a kocsihoz kell vinnünk. Márpedig, mint láttuk, magánterületről közterületre és fordítva tárgyak vitele tilos.

Megjegyzendő:

Köztudott, hogy sokan érkeznek a templomainkba szombaton és ünnepen autóval, s mi, rabbik, nem mondjuk azt, hogy ne tegyék. Úgy tűnhet, hogy ezáltal hozzájárulunk ahhoz, hogy megszegjék a szombatot. Mégsem ez a helyzet. Egyrészt: mi minden alkalommal elmondjuk, hogy autóba ülni szombaton és ünnepen tilos. Másrészt pedig követjük Moshe Sternbuch, a Vilnai Gáon egyik leszármazottja, a jeruzsálemi Édá Háchárédit helyettes Áv Bét Dinjénak döntvényét, melyet a Tsuvot Vöhánhágot c responsuma I. kötet 358. fejezetében ír le. E helyen egy olyan vendégségről ír, ahova a meghívottak autóval érkeznek szombaton.

Nem marasztalja el a meghívót, aki pedig tudja, hogy a vendégei szombatot szegnek. Érvei: a meghívás célja, hogy a vendégeket egy tradicionális szombati élménnyel közelebb hozza a zsidósághoz; továbbá: a vendégek szabad akaratukból ülnek autóba.

Igaz ez az elv a templomba jövetelnél is. A hívek szabadon döntenek, hogy kívánnak a templomba jönni. Minden egyes alkalom, amikor a templomba jönnek, közelebb hozza őket a zsidósághoz, s van remény, hogy előbb-utóbb nem ülnek autóba.

 

 

 

 

Reklámok