Manapság hajlamosak vagyunk eltekinteni a szónoki erényektől. Úgy hisszük, ha valaki nem a rétori pályát választja, akkor felesleges az ékesszólás. Ráadásul, a mai világ a rövid szövegeknek, az érzelmeket kifejezni kívánó jeleknek kedvez. Nagyobbat nem is tévedhetnénk.

Napjaink pergetése folyamán mi magunk is beszélünk. Ha nem beszélünk, arcunk, testtartásunk, mozdulataink, mind valamiféle közlést juttatnak a külvilág felé. Fontos tehát, hogy azt mondjuk és úgy mondjuk,  amit és ahogy akarunk. Célunkat a legjobban a megfelelően megválasztott és felépített mondandóval érhetjük el.

Iskolapélda az e heti tórai olvasmány.

Júda, a legmerészebb testvér, összeszedve minden bátorságát -a rabszolgasorsa szánt Benjámint védendő-, a zsidó történelem első nagyszabású védőbeszédét rögtönzi az egyiptomi alkirály előtt. Elemezzük kissé Júda beszédét:

A jól bevált módon kezdi: meg akarja nyerni magának a hallgatóságot.

כי כמוך כפרעה

“Mert olyan vagy Te, mint Fáraó”, mondja, ezzel az egyiptominak hitt Józsefet felmagasztalja. Fáraó Egyiptomban istenként ünnepeltette magát, így Júda Józsefet nem csupán az emberi ranglétra legmagasabb fokára helyezte, de beemelte az épp aktuális egyiptomi pantheonba is. Van-e, kinek nem hízeleg, ha mindenhatónak ismerik el? -gondolhatta Júda.

Majd a történet mindannyiuk által ismert felidézésével folytatja: “Amikor az én uram ezt kérdezte szolgáitól: Van-e apátok vagy testvéretek, akkor mi azt feleltük az én uramnak: Öreg apánk van nekünk, és annak egy öregkorában született fiatal gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és mivel ő egyedül maradt meg az anyjától, azért szereti őt az apja. Te ezt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el őt hozzám, hadd lássam saját szememmel! Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Te akkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb öcsétek nem jön el veletek, ne kerüljetek többé a szemem elé!”.

Józsefet konzekvensen אדני “én uram”-ként szólítja meg, fenntartva ezzel az első szavaival megteremtett felmagasztalást. Ugyanakkor megpróbál a kifürkészhetetlen alkirály lelkiismeretére is hatni, mikor az általa csak elbeszélésekből ismert, agg atya és a legkisebb gyermek összetartozásáról szól. Más dolog elrendelni valakinek a halálát, melyre törvényes felhatalmazás van, kivégeztetni egy bűnöst, és egészen más a tetteink ok-okozati összefüggéseiben látni egy ártatlan, szerető szívű ember elvesztését. Júda jól okoskodik: az alkirály talán nem lesz képes szembenézni azzal, hogy megölt egy ismeretlen embert, pusztán azért, mert nem gyakorolt kegyelmet a fiának.

József valószínűleg képtelen volt uralkodni a a vonásain, hiszen Júda továbbra is az érzelmi húrok pengetésével próbálkozik: “Mikor aztán apánk azt mondta, hogy vásároljunk megint egy kis élelmet, mi azt feleltük: Nem mehetünk el. Csak akkor megyünk el, ha velünk lesz a legkisebb testvérünk is, mert nem kerülhetünk annak az embernek a szeme elé, ha a legkisebb testvérünk nem lesz velünk. Akkor apám, a te szolgád, ezt mondta nekünk: Ti is tudjátok, hogy csak két fiút szült nekem a feleségem. Az egyik elment tőlem, és én azt gondoltam: Biztosan vadállat tépte szét, nem is láttam mindmáig. Ha ezt is elviszitek tőlem, és szerencsétlenség éri, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába.“

Itt mindent felvonultat: a szeretett feleséget, aki valóban csak két fiút szült. Nem szól a másik feleségről és a szolgálólányokról, noha így kézenfekvő lenne a kérdés: ha csak kettőt szült a hitves, ti hogy vagytok a fiai? Júda célja, hogy minél nagyobb nyomást gyakoroljon a megrendülni látszó alkirályra. Ösztönösen ráérez, hogy ez az a vas, melyet ütnie kell. Láthatott valamit József arcán, vagy csak az ösztönei munkáltak benne, de tovább ébresztgeti az alkirály lelkiismeretét. A szülői szeretetre apellál, (egyébként helyesen) feltételezve talán, hogy a vele szemben álló maga is szülő, s átérzi, mit jelent egy gyermek után még egyet elveszíteni. Az apai érzéseket domborítja ki, élénk színekkel ecsetelve a nagyúr által nem ismert atya halálba rántó fájdalmát.

Megérti ugyanakkor, hogy bűn nem maradhat büntetlenül. Megérti, hogy Józsefnek nem szabad a külvilág felé látszólag értelmetlenül kegyelmet gyakorolnia. Felajánl hát egy célszerűnek látszó megoldást:

 כי עבדך ערב את־הנער מעם אבי לאמר אם־לא אביאנו אליך וחטאתי  לאבי כל־הימים׃ ועתה ישב־נא עבדך תחת הנער עבד לאדני והנער יעל עם־אחיו

“De szolgád így vállalt kezességet apámnál ezért a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, egész életemben viseljem vétkem terhét apám előtt. Ezért hadd maradjon itt a te szolgád e fiú helyett uram rabszolgájaként, ez a fiú pedig menjen el testvéreivel!”.

Helyreáll a világ rendje. Bűn nem marad megtorlatlanul. Az ókorban (és azon túl minden korban) bevett gyakorlat volt, hogy a családtagok is bűnhődtek az általuk el nem követett bűnökért. Júda önfeláldozása e gyakorlat jelen esetben történő alkalmazását jelenti. József nem veszít tekintélyéből, hiszen megtorolta a vétket, sőt, a kiszámíthatatlanságával, mely szerint nem a bűnöst, hanem annak testvérét veti fogságba, még növeli is a tőle való félelmet. Júda emberi nagysága itt tündököl legfényesebben. Apjáért kész odahagyni életét, szabadságát. Mindazt a szeretetet, melyet szívettépően ecsetelt, ő maga is érzi, de gesztusával ezeket is képes feláldozni.

Csoda lenne ezek után, hogy az alkirály -a testvérek legnagyobb döbbenetére- így szól:

ויאמר יוסף אל־אחיו גשו־נא אלי ויגשו ויאמר אני יוסף אחיכם אשר־מכרתם אתי מצרימה

“Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!”

Lehet, hogy József tartogatott még leckét a testvéreknek. Lehet, hogy terveit korán szakította meg e szenvedélyes szónoklat. Júda azonban a jól megválasztott szavakkal, a megfelelő érzelmek felkorbácsolásával megfordította a vesztes helyzetet.

Tanulhatunk tőle. Mindig van oly mód, amellyel a velünk szemben állót meg lehet győzni, csak fel kell ismernünk, mi a helyes út. Szavaink olykor életünk jelentős változásainak lehetnek előidézői, válasszuk meg tehát jól, bízva ösztöneinkben, jóakaratunkban, s akkor célt érhetünk.

Reklámok