הנה מה־טוב ומה־נעים שבת אחים גם־יחד

Mily szép, mikor együtt vannak a testvérek, írja a 133. zsoltár.

E heti szidránkban, Voéró-ban a testvéri együttműködés, feladatmegosztás és kooperáció iskolapéldáját látjuk.  Mózes és Áron tökéletes összhangban kezdik el az Exodus, a kivonulás előkészítését.

Volt már ilyen korábban is, olvastunk testvérek közös munkájáról. A rabszolgaság prelúdiumaként leírt József-történet a szoros testvéri együttműködéssel kezdődik. A idősebb fiúk el akarják pusztítani álomlátó öccsüket, s megragadva a kedvező pillanatot, egy gödörbe hajítva őt megszabadulnak tőle.

Nem ugyanaz azonban a két eset, noha mindkettő igen tanulságos.

Jákob fiai nemtelen cél érdekében fogtak össze, s ahogy a Tóra is leírja, nem egykönnyen jutottak egyezségre. Röuvén ráadásul meg is akarja öccsét menteni, de nincs mersze nyíltan kimondani, hogy ellenzi a testvérgyilkosságot. Annyit mindenesetre elér, hogy nem ölik meg, “csak” belevetik egy száraz gödörbe. Aztán persze meggondolják magukat, és el akarják adni.

A terv nem csupán azért nem sikerült, mert a cél nem volt nemes. Az összhang hiánya, az egymás közötti vita is megnehezítette a testvérek dolgát. Eredményt nem lehet úgy elérni, ha nincs közös cél, közös akarat, és közös erőfeszítés. József megpróbáltatásai (és későbbi szédítő pályafutása) el sem kezdődtek volna, ha testvérei egy jól kidolgozott, mindegyikük számára pontosan megszabott feladatokkal bíró tervet követtek volna.

E történetnek ezt (is) a nagy tanulsága: csak úgy képzelhető el egy többszereplős munka sikere, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, ha mindenki pontosan tudja és teszi a dolgát, ha mindenkit ugyanaz a cél vezérel, s ha van jóakarat, nemes szándék.

Mózes és Áron esetében más a helyzet.

I.ten megparancsolja nekik, hogy vezessék ki a népet Egyiptom lélekölő, testet gyötrő szolgaságából. Fáraó -élve hatalmával, természetesen- hallani sem akar a szabadításról, nem ismeri el Izrael I.tenét, kétségbe vonja Mózes és Áron kompetenciáját. I.ten ekkor csapásokat zúdít Egyiptomra.

Az első csapásnál így szól a parancs:

ויאמר יקוק אל־משה אמר אל־אהרן קח מטך ונטה־ידך על־מימי מצרים על־נהרתם על־יאריהם ועל־אגמיהם ועל כל־מקוה מימיהם ויהיו־דם והיה דם בּכל־ארץ מצרים ובעצים ובאבנים

Mondta I.ten Mózesnek: Szólj Áronnak: Vedd a botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; folyóvizeire, folyamaira, tavaira és minden vízgyűjtőjébe, hogy vérré legyenek, és vér lesz Egyiptom egész országában, mind a fa-, mind a kőedényekben.

Miért Áron? Nemde Mózes küldetése a zsidók kivezetése Egyiptomból, akkor mi az oka, hogy itt, az első csapás előidézésekor mégis Áron kap feladatot?

Egyrészt próbatételként foghatjuk fel. Ha a kezdetekkor jó az összhang a fivérek között, később, mikor valóban egymás támaszainak kell lenniük, zökkenőmentes lesz a munka. Ellenpontozása ez a korábban már látottaknak, figyelemfelkeltés, hogy így is lehet, sőt, kell.

Másrészt azonban mélyebb tanulság rejlik e történetben. A Midrás szerint, mikor Fáraó megkérdezi: ki is az az Ö.való, hogy engedelmeskedjek Neki?, Mózes panaszra megy I.tenhez. I.ten megkérdi: miből isznak az egyiptomiak? Mózes így felel: a Nílusból. Mire I.ten: akkor menj, változtasd vérré. Mózes tiltakozik: Nem tehetem. Aki iszik egy kútból, vethet belé követ?

Mózest megkímélte a Nílus. Hátán hordta, nem nyelte el. Nem engedte, hogy a csecsemő Mózes krokodilok martaléka legyen, nem fonta át halálos ölelésével.

Később, mikor a midjániták ellen küldi I.ten harcba a népet, a Midrás szerint Mózes hasonlóképpen érvel. Midján volt az otthona, hitvese és gyermekei szülőföldje. “Nem tehetek rosszat azokkal, akik jót tettek velem”, érvel Mózes, sikerrel, hiszen nem neki kell a midjánitákkal küzdő sereg élére állnia.

Manapság ritka tulajdonságra tanít Mózes: a hálára. Emlékeznünk kell nem csupán a gonoszságokra, melyket ellenünk elkövettek, de a barátainkra, azokra, akik kezet nyújtottak, segítettek, jót cselekedtek velünk. Nem fordíthatunk hátat mi sem nekik, s főleg nem fizethetünk vissza bántással, nem okozhatunk sérelmet. Mózes nagyszerűségének első példája  a mi nagy tanulságunk: nem csak akkor kell hálásnak lennünk, mikor rászorulunk, hanem akkor is, mikor erősek vagyunk. Nem csak szükség idején kell gondolni jó szívvel a segítőinkre, de akkor is, mikor ők vannak bajban. A legkevesebb, mit megtehetünk: ha segíteni nem tudunk, legalább ne forduljunk ellenük.

Reklámok