Zsidó és nemzsidó körökben egyaránt kiemelten fontos helyet foglal el e heti tórai olvasmányunk katarzisa: a Tíz Ige. Közkeletű sztereotípiával szokták emlegetni, mint a civilizált emberiség alapkódexét, az általános emberi morál és jog sarokkövét. I.ten és ember, ember és felebarátja közötti relációk vitathatatlan normái, melyek betartása vagy megszegése determinálja akár egy teljes társadalom egyensúlyát és tisztességét.

Már első pillantásra feltűnik, hogy a Tíz Ige nem vallási törvények csoportosítása, nem specifikusan a Szináj hegyét körülálló izraeliták számára adatott. Ezt megerősíti a Midrás, mely tudni véli, hogy a Tíz Ige egyszerre hetven nyelven (azaz minden nyelven) hangzott el. Bölcseink a kinyilatkoztatott szöveg univerzalizmusát hangsúlyozzák a Midrásban. Mi adja e törvények erejét?

אָֽנֹכִ֖י֙ יְהוָ֣ה אֱלֹהֶ֑֔יךָ

Én vagyok az Ö.való, a te I.tened

Az első néhány parancsolat I.ten és az ember viszonyát taglalja.

Az egyetlen I.ten létének és felettünkvalóságának elismerése a vallásos ember számára evidencia. Ezt a magától értedődöttséget nem a szöveg, hanem őseink személyes tapasztalata adja, hiszen ott álltak, hallották, mikor elhangzott a Tíz Ige. Minden érzékszervükbe beleivódott a hang, a látvány, a félelem és az emelkedettség. E megtapasztalás öröklődött át az utódokra, ennek bizonyossága teszi megkérdőjelezhetetlenné a Törvény i.teni eredetét és ezáltal örökélő kötelező voltát. A zsidó hagyomány e törvények kinyilatkoztatását később egybefűzte a Tóra és az orális hagyomány egyéb rendelkezéseinek megjelentetésével, s ily módon Szináj feltétlen tekintélyével ruházta azokat fel.  

Azonban nem csupán számunkra beneficiáris a parancsolatok megtartása. Egyetlen olyan sincs a tíz között, mely kizárólag Izrael népét érinti. Még a szombati pihenőnap sem zsidóspecifikus. A politeista nemzetek is rájöhettek, megtapasztalhatták, hogy egy nap pihenő  a hét napos munkahétből jót tesz testnek és léleknek egyaránt. Ma már nem kérdés, hogy kell-e, jó-e egy napot (vagy kettőt) pihenéssel tölteni. A nap speciális szabályai, a köré felépített ideológiák már lehetnek vallásonként mások és mások, de a lényeg, a kiindulópont, hogy ne zsákmányold ki önmagad, univerzális.

לֹ֥א תַחְמֹ֖ד בֵּ֣ית רֵעֶ֑ךָ

Ne kívánd embertársad házát!

Az ember és társa közötti törvények közt egy sincs, mely nem lenne mai szemmel nézve is evidens. Olyan parancsolatok ezek, melyek meg nem tartása nem csupán az áldozatra, de az elkövetőre nézve is súlyos következményekkel járnak. Hangsúlyosan nem szükségszerűen jogi konzekvenciákról van szó. Embertársunk tulajdonának megkívánása -noha láncreakciót indíthat el, mely végül akár gyilkossághoz is vezethet- például (amennyiben megmarad a vágyakozás szinjén) csak és kizárólag az elkövetőt bünteti. A beteljesületlen birtoklási vágy a lelket, s később a testet is romlásba döntheti.

E Tíz Ige ereje az örökkévalóságuk, a minden korra és társadalmi rendre érvényességük. A Törvényalkotó az emberi pszichét építette bele az írott és íratlan jog eme alapjaiba. Épp ebben rejlik az erő titka: I.ten adta őket, de nem személytelen parancsokat, hanem önmagunkat, emberségünket vettük át.

Reklámok