ועשו לי מקדש ושכנתי בתוכם

És készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakozzam!

A Dohány utcai Zsinagóga rendszeres látogatói számára bizonyára ismerős e mondat. A zsoltár (Zsolt. 121:1) szavait kissé parafrazálva: אשא עיני אל־ההרים, ha a magasba emeljük a tekintetünket, mielőtt belépünk a súlyos bejárati ajtón, a templom homlokzatán e felirat fogad bennünket.

A Kinyilatkoztatást követő első szakrális kötelessége volt a népnek, hogy hajlékot készítsen. Hetiszakaszunkban olyan részletességgel olvashatjuk a pusztai Szentély berendezési tárgyainak leírását, hogy kis túlzással szinte magunk is el tudnánk készíteni azokat. A Frigyláda, a színkenyerek asztala, a Menóra, majd a szentély alkotóelemei, mind kimerítő részletességgel szerepelnek a szövegben.

Figyelemreméltó, hogy először a berendezés leírását olvashatjuk, majd pedig a Hajlékét. Logikusan fordítva kellene lennie, ahogy az ember először a lakását veszi meg, majd ahhoz igazítja a berendezési tárgyakat. Megtervezi a helyet, kiméri a mértékeket, s végül megleli a megfelelő bútorzatot.

Itt azonban fordítva van. Mintha a pusztai Szentély a berendezések függvénye lett volna. Mintha azt mondta volna I.ten: készítsenek nekem hajlékot, hogy elférjen benne minden bútorom, s majd valahogy én is beférek. Vajon a mindenség Ura ne tudta volna a megfelelő sorrendet, vajon logikai bukfencet vettünk észre a szövegben?

A zsidóság volt az első monoteista vallás. Ábrahám óta minden nemzedék hitte és vallotta, hogy a világot egyetlen I.ten teremtette, Ő uralja és működteti. Egyetlen I.ten az, aki az embert útjára bocsátja, és Ő az, akinek elszámolással tartozunk.

Hitték, vallották, még Egyiptom olvasztótégelyében is. A sokféle bálvány árnyékában könnyű lett volna elcsábulni, a látványos és misztikus  rituálék vonzhatták volna őseinket. Ők azonban kitartottak.

Mindezek ellenére nehéz volt felfogniuk egy absztrakt, megfoghatalan, láthatatlan I.ten létét. A hit és a tapasztalás nem volt könnyen összeegyeztethető. I.ten tudta ezt.

A berendezést írta le először. A szekrényt, az asztalt, a lámpát. Olyan tárgyakat, melyeket ismertek és használtak őseink. Azt mondta ezzel nekik: közel vagyok az emberhez, szükségleteitek, eszközeitek az én eszközeim is. Ami nektek jó és megfelel, az jó és megfelel nekem is, mert a célom, hogy az ember boldogan, kényelmesen éljen a földön.

A Hajlék ezt követő leírása is üzenet: Megvan, amire szükségetek van, az épület másodlagos. Közöttetek lakozom, a ti világotokban, a ti otthonaitokban, nem egyetlen helyen. Izrael fiai között vagyok otthon. Azért kellenek e berendezési tárgyak a hajlékomba, hogy ott ti is otthon legyetek. Azért kell a láda, az asztal, a fényforrás, hogy tudjátok és értsétek, amit már mondottam:

בכל־המקום אשר אזכיר את־שמי אבוא אליך וברכתיך

Bárhol is említtetik meg a nevem, eljövök hozzád, és megáldalak (Mózes II. 20:21).

I.tennek emelt hajlék minden zsidó hely, legyen az fenségesen díszes épület vagy akár egy kis szoba, ha ott a zsidó szellemiség, I.ten szelleme is ott fog lebegni felette.

Reklámok