Különleges alkalom a mostani sábesz. Három Tórát veszünk ki a frigyszekrényből, hiszen nemcsak sábesz, de Rajs Chajdes, újhold, és a Purimot körülölelő négy kiemelkedő szombat utolsója, sábász háchajdes, a Niszán hónapjára figyelmet felhívó szombat is van.

Pontosan két héttel leszünk Pészach előtt. A máftirnak, az nyolcadikként felhívott férfinak felolvasott rész erre utal, a tavasz hónapjának első szombatján.

Az újhold köszöntése az első parancsolat, melyet Izrael egésze kapott, mint nép, s külön érdekessége, hogy e parancsot a fogságban sínylődő rabszolga nép kapta.

Újhold. A kisebbik égitest, melyet a teremtés története említ, hónapról-hónapra elfogy, majd újra kiteljesedik. Őseink, mint minden nép akkor és most, mikor felnéztek az égre, ugyanazt a folyamatot látták: a nap felkelt és lenyugodott, a hold mindig kisebb és kisebb lett. Nem értették az okát, a csillagászat tudománya még szinte nem is létezett.

Más nemzetek könnyű magyarázatot leltek e jelenségre. Felismerni vélték az állandó körforgásban az örökké úton lévő napistent, s a haldokló, majd új életre kelő holdistent. Mi más is lehetne az erő, mely eltünteti és újra megjeleníti a két hatalmas világítótestet, mint azok önnön istenségi mivolta?

Egyiptom istenségei: Rá és Honszu, a napbárkán fel s alá utazó nap, s az időt uraló és kiszámító hold  jelen volt a rabszolganép mindennapjaiban, gazdáik és uraik áldoztak ezen istenségeknek, fohászkodtak hozzájuk, a létező világban létezőnek és élőnek hitték őket.

Majd egyszercsak megjelenik egy láthatatlan, megfoghatatlan, érzékelhetetlen I.ten, mely leereszkedik egy megnyomorított, megalázott nemzethez, és felfedi előttük a nagy titkot.

Ő uralja az időt, Ő alkotta és szabta meg ezen égitestek sorsát, pályáját, Ő rendezte be az egész Univerzumot.

S miért hittek neki? Mert azt mondta:

הַחֹ֧דֶשׁ הַזֶּ֛ה לָכֶ֖ם רֹ֣אשׁ חֳדָשִׁ֑ים רִאשׁ֥וֹן הוּא֙ לָכֶ֔ם לְחָדְשֵׁ֖י הַשָּׁנָֽה

Ez legyen számotokra az újhold, s ez a hónap az első a hónapok között…

Nem volt új dolog az újhold, nem volt megdöbbentő nóvum az időszámítás. Ám ami új és bizonyító erejű volt, e parancs és az ezt követő történelem szimbolikája.

A hold elfogy, majd újra nő. A zsidó nép reménye elfogyni látszott Egyiptomban. Megjelent cselekedetei rejtekében azonban az időt és a történelmet uraló I.ten, megjelentek a csapások, melyek a rabtartókat sújtották, s ezek nyomán újra nőtt a remény. Mire megtelt az első újhold, tizenöt nappal később, Izrael már szabad volt.

Azóta is e szimbolika vezérel bennünket. Ahogy fogy a reménység, ahogy egyre inkább sanyarú a sors, legyen szó az egyes emberről vagy a nép egészéről, tudjuk, hogy rejtve, de munkálkodik I.ten azon, hogy újra teljes legyen a remény, hogy új erőt, teljes örömet adhasson nekünk.