Hullámvölgy-hullámhegy

A zsidó naptárat úgy szerkesztették meg több, mint egy évezreddel ezelőtt, hogy Vájésev szidrája mindig a Chanukkát megelőző szombaton kerül felolvasásra. Ha két szombat esik az ünnepbe, akkor ez az első szombat.

keEz önmagában is lenyűgöző teljesítmény, ám felvet néhány kérdést. Mi a kapcsolat Vájésev hetiszakasza és Chanukka között? Hogyan lehet összefüggést találni két olyan esemény között, melyeket egymástól több ezer év választ el? Miért éppen József megpróbáltatás-sorozatának leírása előzi meg Chanukka ünnepét?

A válasz nem egyszerű. Hogy megértsük, ahhoz tudnunk kell, hogyan is gondolkodtak a régi bölcsek, milyen összefüggések alapján állapítottak meg ma már erőltetettnek tűnő logikai láncolatokat. Példáinkat a heti szidra szavain, eseményein keresztül mutatjuk be.

A Tóra kommentátorainak több kiindulópontja is volt. Az első a különféle kifejezések hasonlósága, vagy egyezősége. esetleg kiegészítése. Azt olvassuk, mikor Józsefet testvérei bedobják a gödörbe: והבור רק אין בו מים , a gödör üres volt, nem volt benne víz. A “nem volt benne víz” kifejezés látszólag felesleges, hiszen ha valami üres, akkor értelemszerűen nincs benne semmi. A héber szó azonban, mely a gödröt jelenti, kút jelentéstartalommal is bír. A hasonló kifejezésre építve gondolatmenetét Rási, a Tóra legnagyobb kommentátora kijelenti: víz ugyan nem (mert nem kútról van szó FR), de kígyók és skorpiók voltak benne( mert hiszen csupán egy mély gödör volt FR).

A következő módszer a héber szavak akrosztichonként való értelmezése. József testvérei gyűlöletét nem csak viselkedésével, de kivételezett helyzetével is kivívta. Apja csíkos köntöst vett neki. (Az egyiptomi ásatások koráig nem volt érthető, hogy miért is casus belli egy csíkos köntös. A falfestményekből aztán kiderült, hogy csíkos ruhadarabot a magasabb polcokat elfoglaló személyek hordtak, egyfajta státusszimbólum volt.) A csíkos héberül pászim, פסים. E négy betű a Midrást megalkotó rabbik értelmezésében négy héber szó akrosztichonja, azon neveké és kifejezéseké, melyek Józsefet Egyiptomba juttatták, vagy ott bajba sodorták: P, mit Potifár, Sz mint szajchárim, kereskedők, J, mint jismáélim, izmaeliták és M mint Midjánim, midjániták.

Kedvelt metódus továbbá az eseményekből kiolvasható összefüggések megtalálása. József tortúrája saját hibájából kezdődik. Így áll a szövegben: והוא נער את־בני בלהה ואת־בני זלפה נשי אביו ויבא יוסף את־דבתם רעה אל־אביהם. Atyja feleségei, Bilha és Zilpa fiainak volt segítője, de rossz hírnevüket keltette apjánál. Mivel? A Midrás szerint azzal vádolta őket, hogy élő állat húsából ettek; szolgáknak nevezte őket; erkölcstelenül viselkedtek a helyi lányokkal. I.ten minden bűnre azzal azonos büntetést mér. Vért ontottak? vérbe mártották fivérei a bajhozó köntösét. Szolgák? a kedvenc fiú maga is szolgává vált. Erkölcstelenséget követtek el? ő maga, mert nem volt hajlandó paráznaságra, börtönbe került.

Most, hogy mindezeket láttuk, térjünk vissza az eredeti kérdéseinkhez. Hogy jön mindez Chanukkához?

Chanukka, mint az közismert, a fény, a szabadság, az öröm ünnepe.

Mikor felidézzük a felemelő eseményeket, a makkabeusok hősiességét, az olajmécs csodáját, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az addig elvezető eseménysorozatról.

Chanukka minden csodája, minden nemes pillanata akkor kezdődött, mikor IV. Antióchusz trónra lépett. A zsidó nép soha meg nem tapasztalt elnyomatás alá került. Saját országában, saját földjén idegen járom alatt sínylődött, s nem csupán idegen kultuszok feléledését kellett megtapasztalnia, de eltiltották saját hitének gyakorlásától, az életet jelentő zsidó rituálék a hatalom szava nyomán halálhozó aktussá váltak. Egyiptom rabsága, Babilónia száműzetése sem volt ily deprimáló. Fáraó szolgaságba taszította a népet, de hitét nem bántotta, egyszerűen nem érdekelte, milyen rituálét folytatnak. Babilónia megfosztotta hazájától és elpusztította Salamon Szentélyét, de száműzetésük földjén szabadon éltek. Most sem fizikailag, sem szellemileg nem voltak szabadok, saját hazájukban köszöntött rájuk a sötétség.


Így kezdődött József története is. A kedvenc gyermek, a kényeztetett fiú hirtelen elveszítette minden kiváltságát. Megtapasztalta a szolgaságot, megtudta, milyen kiszolgáltatva lenni mások akaratának. Mikor szolgaként végre kis szabadságot élvezhetett, hamis váddal újabb gyötrelmekbe kergették. Ő, aki az erkölcsöt védelmezte, bűnözővé vált, az erénye lett a veszte. Mikor felcsillant egy kis reménysugár, mikor háznagyként végre szabadabban lélegezhetett, akkor érte őt az újabb csapás. Nem csupán szabadságát vették el tőle: az újabb mélységekben megszűnt előtte a remény.

Íme,  a logikai kapocs: a sötétség megelőzi a fényt, az éjszaka feketébe vonja a világot. József életének éjszakáját olvassuk Chanukka előtt, s miként felvirradt a hajnal hősünk életében, úgy következett el az erőszakkal hellenizálni akart zsidó nép történelmében Chanukka máig világító fénye.

Reklámok

Testvérek, egymás ellen

Jákob ősapánk már elvált apósától, Lábántól, hazafelé tart. Szegényen, egy szál bottal érkezett Háránba, s mint tündérmesében, gazdagon, állatokkal, szolgákkal, s ami a legfontosabb, családjával együtt kíván hazatérni, hogy még lássa szüleit.

Hetiszakaszunk első mondatainak olvasásakor szinte látjuk magunk előtt, ahogy előkészül a testvérével, Ézsauval való találkozásra. Érthető módon retteg, fél a viszontlátástól. Tudja, hogy fivére  testvéri érzelmeit háttérbe szorítja a vele szemben érzett dühe, amiért elorozta tőle az elsőszülöttséget és az atyai áldást. Mentegethetnénk, hogy még fiatal volt, hogy híján volt mindennemű élettapasztalatnak, pedig csupán ösztöneit követte. Mint mindenkit, őt is csapdába ejtette a kis hatalom, a privilegizált helyzet iránti vágy. Most, mikor már ő is áldozatul esett hasonló megcsalatásnak, és őt is becsapták, kihasználták, átérzi és megérti Ézsau indulatait, keserűségét.

Jákob mindent elkövet, hogy jól végződjön a küszöbön álló találkozó: megpróbálja kiengesztelni Ézsaut ajándékokkal; felkészül egy esetleges fegyveres konfliktusra, két csoportra osztva csapatát; I.tenhez fohászkodik segítségért.

Jól átgondolt  hármas láncolat elemeit tárja elénk a tórai szöveg. Jákob logikusan felépített terv szerint cselekszik:

1., Ézsaut megpróbálja lekenyerezni. Az ajándékok küldése egyértelműen captatio benevolentiae, a közönség megnyerésének kísérlete. A mai napig érvényes diplomáciai gesztus: a jóakarat elnyerése, a szimpátia felébresztése a megajándékozó iránt, ugyanakkor lehet a nagyrabecsülés, a megajándékozott felé irányuló szeretet kifejeződése is. Az első lépés, hogy ne legyen nagyobb konfliktus, s egyben a végső kísérlet a találkozó, a “családegyesítés” békés kimenetelére.

2., Kettéosztja a tábort. Jákob előrelátásának, körültekintő  gondolkodásmódjának bizonyítéka. Ez a Jákob már nem a testvérét hebehurgyán, a következményekkel nem törődve kétszer is becsapó ifjú: ez a Jákob már gondoskodó, az élettől kapott kemény leckékben okuló férfi. Számol a lehetőséggel, hogy nem éri el célját békés úton, hogy fizikai küzdelemre is sor kerülhet, megpróbálja minimalizálni a veszteséget. Felméri saját erejét, klasszikus harckészültséget látunk: a gyengéket, a védteleneket pajzsként óvják az előreküldött egységek, a katonaként bevethető emberek.

3., Imádkozik. Nem végső menedék, sokkal inkább szövetséges keresése. Olyan segítséget remél, amely megvédi őt a legkisebb veszedelemtől is, olyan partnert keres és kér, aki nem engedi, hogy neki és övéinek a legcsekélyebb bántódása is essen. Tudja, egyetlen olyan biztos háttere van, akiben feltétel nélkül megbízhat: az Ö.való, aki eddig is kísérte, s aki már szólt hozzá álmában, s biztosította segítségéről. A hit erejét hívja, s tudjuk, hogy a hit képes megsokszorozni a fizikai képességeket, képes plusz erőt, energiákat megmozdítani az emberben.

Imájában többek között így szól:

הצילני נא מיד אחי מיד עשו כי־ירא אנכי אתו פן־יבוא והכני אם על־בנים

Ments meg testvérem, Ézsau kezétől, félek tőle; nehogy jöjjön, és elpusztítson anyát és gyermekeit.

Rási, a középkor legnagyobb kommentátora idézi a midrást, a tórai szöveget kiegészítő, értelmező legendáriumot: “Ö.való I.ten, Te, aki megparancsoltad nekünk -szól Jákob-, hogy anyát és gyermekét egy napon még Neked szánt áldozatként se mutassuk be, ne engedd, hogy a gyűlölködés egyszerre irtson ki egy egész családot.”

Jákob félelme, hogy kipusztulhat a leszármazotti vonal, már az ókorban sem volt alaptalan. Történelmi példák ezrei szólnak arról, hogy az uralkodók, a despoták (és Ézsau is annak számított) haragosaik vagy ellenlábasaik egész családját kiirtották, ha hatalmukat veszélyeztetve érezték. Elegendő itt csak Heródesre vagy a császárkori Rómára utalnunk. Nem a modern kor tragikus, rettenetes “vívmánya” tehát, hogy egész családokat pusztítottak úgy el, hogy írmagjuk sem maradt. A pátriárka nyilván tudja ezt, hisz ő is kora gyermeke, s a hírek már az ő idejében is gyors szárnyakon szálltak akár országhatárokon átívelve. Jákob imája felkiáltójel. Jákob fohásza családján keresztül a jövőért, Izrael népéért szól, könyörgés, hogy ne szakadjon meg a generációk láncolata egyetlen családban sem.  

Ézsau -mint az a zsidó köztudatban él- el akarta, el akarja pusztítani Jákobot. Ézsau -bár Izsák törzsökéből születik- nem viszi tovább a zsidóságot, nem vallja magát Ábrahám utódának, nem vállal közösséget öccsével sem ideológiájában, sem pedig a vér szava szerint.

Ézsau él ma is. Ézsau méltó utóda mindenki, legyen Ábrahám leszármazottja vagy sem, aki Izrael hite, vallása, hagyományai, élete ellen lép fel. Ellenség, aki csak a kedvező pillanatra vár, hogy pusztíthasson, romboljon, semmivé tegyen mindent, amit évezredeken át sikerült megőrizni. Jákob jól látta: ha Ézsau jön, és lehetősége van generációk sorsát meghatározni, elpusztul a zsidóság egy ága. Jákob imája  a külső és belső Ézsauk ellen szól: Ö.való I.ten, ne engedd, hogy Izrael vihartépett fája újabb károktól szenvedjen. Félek, nyugtass hát meg, hogy a nekem tett ígéret örökérvényű, hogy Izrael hite, vallása és hagyományai nem tűnnek el soha, sehol sem a Földön.

Vissza a régi tanárt? 

Kérdés:

Egy, az egyik zsidó iskolában tanító osztályfőnököt a szülők véleménye szerint pedagógiai indokok nélkül váltották le. A kérés, hogy helyezzék vissza, nem teljesült. Pszichológus szakvéleményt adott a tanárváltás gyerekekre gyakorolt hatásáról. Az iskola igazgatója levélben indokolta meg a döntést, és nem helyezte vissza a régi tanárt. Mit mond a halácha ebben az esetben? olvasásának folytatása

Nyitás, és nem eltűnés!

Egy kutatás eredményeit lehet és kell sokáig elemezni, vizsgálni, de csak akkor juthatunk korrekt konszenzusra ezeket illetően, ha minden szempontból körüljárjuk, és esetleg más megoldási javaslatokat is figyelembe veszünk. Kizárólagosságra  nem lehet törekedni, főleg a sokszínűség jegyében.

A Index internetes portálon jelent meg egy elemzés a Mazsihisz elnökének tollából, melyben levonja következtetéseit.

A zsidó irodalomban elfogadott, a dolgokat jobbítani kívánó szándékkal kifejezetten dicséretes vita szándékával vonjuk le mi is következtetéseinket.

Előrebocsátandó, hogy a kutatás szociológiai, mi pedig csak és kizárólag a zsidó vallás szemszögéből tudjuk értelmezni az eredményeket.

A vegyesházasságok problematikája nem új keletű. E gondokkal már Ezra korában (i.e. V. sz.) szembe kellett néznie a zsidóságnak, mivel a babilóniai fogságban integrálódás helyett asszimilálódni kezdtek, s nem zsidó házastársat választottak maguknak. Ma ugyanez a helyzet Magyarországon (is). A zsidóság vonzóvá tétele hangzatos szlogen, de nincs mögötte valós tartalom, nem akcióterv. Érdemes lenne elgondolkozni, hogy a zsidó oktatás az elmúlt évtizedekben mire volt elég, s talán itt kellene kezdeni. Iskoláinkban tudatosan kell építeni a zsidó öntudatot a diákokban, hangsúlyozni, hogy a vegyesházasság zsidó vallási szempontból zsákutca, hiszen a nemzsidó anyától született gyermek már nem lesz zsidó.

A már megkötött házasságok problematikájának egyik feloldása az (amint erre kialakult gyakorlat létezik), mint hogy a nemzsidó édesanyától származó gyermekek betérnek a zsidó vallásba, ellenkező esetben számunkra valóban elvesztek. A másik -akár ezzel párhuzamos- út a nemzsidó házastársak befogadása a közösségbe (ez valóban nyitottságot igényel), akár közösségi szerepet is biztosítva számukra, de szigorúan elhatárolva egymástól a közösséget és a vallási rituálét. Miként más, keresztyén egyházaknál is vannak kizárólagosan a keresztyén hívek számára biztosított jog a rituáléban, úgy tudniillik a zsidóságban sem lehet részese a ritusnak az, aki nem zsidó.

Ugyanígy az oktatás, az elkötelezett zsidó tanítás a kulcs saját hagyományaink megőrzéséhez és megtartásához. Nem kell összemosni például a hanukarácsonyt, hiszen ezzel csak a további szellemi keveredést segítjük elő. El kell mondani minden oktatási fórumon, ahol zsidó gyerekek tanulnak, hogy ki-ki a saját hagyományaival lesz teljes, s ahogy például a Mátyás-templomban sem gyullad fel a Chanukkaláng, úgy a zsidó otthonokban sincs helye a karácsonyfának. A más felekezetek kultuszának tiszteletben tartása nem jelent egyúttal magunkévá tételt.

A kutatás számunkra talán legfontosabb eredményéről a Mazsihisz elnökének írásában szó sem esik: “A kutatók megállapítása szerint a szülők generációjához képest lényegesen nagyobb azok aránya, akik megtartják a nagyobb ünnepeket (30 százalék). Jelentősen csökkent ugyanakkor a nem vallásosok és különösen az ateisták aránya (Népszava, Szombat)”.

Íme az igény: a fiatalabbak körében igény jelentkezik a vallásos életre, s nekünk, mint hitközségnek elsődleges feladatunk lenne ezen igényeket kielégíteni.

Rabbijaink pontosan tudják, melyek azok az elsődleges “szolgáltatások”, melyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy valódi vallásos zsidó életet lehessen élni. Legfontosabb természetesen az egyik legkomolyabb életfunkció lehetővé tétele: az étkezés biztosítása. Hiába tanítják a rabbik akár csak Szentendrén vagy Érden (távolabbi településekről nem is szólva), hogy a zsidó élet alapja a kásrusz, a kóser étkezés, ez Budapesten kívül megoldhatatlan, s még ott sem mindenhol érhető el, főleg nem megfelelő árminőségben. Ugyancsak hiába tanítják, hogy vannak olyan kegytárgyak, melyek nélkül vallásos élet elképzelhetetlen, ha ezek beszerezhetetlenek vagy csillagászati összegbe kerülnek.

A Mazsihisz legfontosabb küldetéséről feledkezik el az elnök: azok felé fordulni, azokat segíteni, akikben a hagyományos vallásos életre van igény. Azok felé nyitni, akik a kapuink előtt állnak (s vannak ilyenek, ezt a felmérés igazolja), s rajtuk keresztül elérni a többieket.

A legfontosabb célkitűzésünk nem a vegyesházasok minél nagyobb számban történő integrálása kell, hogy legyen, hanem az, hogy azok az ifjak és kevésbé ifjak, akik már nem ateisták, és már nem “nem vallásos”-ak, nálunk találják meg azt, amit keresnek. A vallásos élet alapfeltételeinek az egész országban való biztosításával, következetes, magas szintű és elkötelezett zsidó oktatással ezeket az embereket meg tudjuk nyerni magunknak, anélkül, hogy a neológia másfél évszázados értékeiből engednünk kellene, vagy meg kellene változtatni azokat.

Reggel még nem, de este már zsidó – A betérésről

Sok fél- és egészinformáció kering a köztudatban a betérésről. Lássuk, mit mond a halácha, mi a „neológ standard”, amely a betérést jellemzi. Mivel a betérés irodalma hatalmas, és minden egyes eset külön elbírálást igényel, így jelen írásunkban csak az általános elveket fektetjük le. Minden individuális kérdésben szakavatott rabbi segítségét kell igénybe venni! olvasásának folytatása